11 hónapos

Küldeném a nagyszülőknek, a családnak, barátoknak és mindenkinek, aki szereti.

Bemutatom nektek a 11 hónapos Juli egy napját, pár képpel illusztrálva.
Reggel ¾ 7-7 körül egyszerre kelünk mindhárman. Ekkor még nincs teljesen világos. Juli első útja hálózsákban az ablakhoz vezet, ugyanúgy, mint ahogy otthon is mindig. Megnézzük az ablak alatt álló fát, a lámpát, és ha épp úgy adódik a madarakat is.

Zsoltot kikísérjük fél 8 körül, megy dolgozni.

Reggeli után pizsiből következik az átöltözés a játszós ruhába.

Közben tétlenül üldögélni dögunalom lenne. Mennyivel jobb kihúzkodni a popsitörlőt a zacskóból. Melegítőnacit és ha kell, akkor egy vékony pulcsit is kap Julcsi. Amikor ő kész, akkor átvonulunk a fürdőbe, ő játszik, én fürdök. Teljesen jól működik. Imádja a szőnyeg rojtjait és az átlátszó fürdőszobafüggönyön (valójában merev ki-/ behajthatós műanyaglap) a leguruló vízcseppeket nézegetni. Fél 9 körül mindketten készen vagyunk. Kezdődhet a nap.

Tízórai után időnként sétálunk egyet. Most (tegnap) a puttonyban vittem Julcsit, sokkal jobban szereti, mint a babakocsit. Én is, bár ez férfinakvaló mulatság, leszakad az ember háta a súlytól. A puttonyban az a jó, hogy le tudunk menni vele a tengerpartra. A babakocsi kereke elakad a homokban. (Helyi anyukákat fel lehet ismerni a gigakerekű babakocsijukról. A nagyfejű gyerek önmagában nem megkülönböztető jellemző errefele.)


A tengerpartról egy baromi meredek lépcsőn másztam fel, mert eleredt az eső. Mire felértem elállt. Kicsit muszáj volt levetnem Julikát és szuszogni.

Újra esni kezdett. Most erősen. Egy néni esernyővel a kezében kedvesen megjegyezte, hogy hátul a puttonyban valaki ázik. Mondtam neki elől is. Még megjegyezte, hogy rácsöpög a gyerek orrára a víz. Hát gondoltam, a víz már csak ilyen. Valamit mondott még, de leléptünk. 1 perc múlva ragyogó napsütés lett. Április van, vagy mi?? A levelek szikráztak a vízcseppektől.

Ez a kedvenc kertem. A helyi szobrász lakik itt.

Séta után szunya. Hosszú.

Utána ebéd jön. Jött volna, ha nem romlott volna meg. Ezért együtt megfőztük a répa-krumplit. Egyszerű és ezt szereti Juli a legjobban. Juli úgy segít a főzésben, hogy minden hozzávalót megrágcsál egy kicsit.

Közben megérkezik Zsolt is. Újabb séta következik most már hármasban.

A vacsoránál már minden kreativitásunkat be kell dobnunk, hogy Julit meg tudjuk etetni. A legújabb, szerintem igazi mélypont, hogy ketten etetjük. Amíg az egyik betömi a gyerek szájába a főzeléket, addig a másik megtölti a kanalát és vár, hogy bumm eljuttathassa az ételt a célállomásra. Szörnyű eljárás, muszáj lesz rajta változtatnunk, bár közben jókat nevetgélünk saját pedagógiai csődünkön.

A fürdés, meg a lefekvés már a szokott rendben megy. Pancsolni csak apával lehet, mint ahogy a lefekvésnek is szigorúan ismétlődő a menetrendje.

Az utolsó puszi anyáé. Jó éjt Juli!

Árnyalatok

Lassan vége a mézesheteknek Kölpinseeben. Három és fél hete érkeztünk Julival, március 2-án lesz egy hónapja. A nagyon pozitív első benyomások után, kezdjük látni a valóság árnyaltabb arcát. Mégiscsak így reális, hogy ne csak jó legyen.
Elsősorban Zsoltot érintő felfedezésekről van szó. Az uram munkája önmagában nem lenne fárasztó, nagy és életveszélyes problémák megoldásáról nincsen szó. Kicsi túlsúly, kicsi asztma, kicsi ez, kicsi az. Viszont az orvosi német nagyon sok fejtörést képes okozni neki. Alapvető a kötőmód és a passiv használata, zárójelentés kijelentő módban nem is íródik. (Még magyarul sem, ahogy látom.) Szintén érdekesség, hogy valami oknál fogva a háziorvosok, amikor a kölkök beutalóját írják, nem számítógéppel kopácsolnak, hanem kézzel írnak. De hogy miért, azt elképzelni nem tudom. Kisilabizálni a faxon elküldött kézírást az egészen érdekes feladat. Itt tehát nem is a német nyelvtudás a nehézség, hanem egyáltalán hogy az ember eljusson addig, hogy mi is van odaírva.
A másik, hogy kicsit kezd megcsappani az orvosok létszáma a klinikán. Elment az iráni potenciális dokihaver még február legelején. Helyette nincs állandó bőrgyógyász, csak egy konzulens, aki hetente kétszer jön ide. Áprilisban nyugdíjba megy a professzornő, és az év végén egy másik dokinéni. A professzornő összes betegét Zsolt kapja meg. Mindezek mellett a főorvosnő pedig nem hajlandó beteget felvenni, és amúgy a hétköznapi ügyekbe belefolyni és a hétvégén ügyelni sem, mert állítólag neki azt nem fizetik meg. Így viszont előállhat (elő is fog állni) akár olyan helyzet is, hogy a maradék orvoskák havi 10-11 ügyeletet visznek. Zsolt szerint 8 ügyelet lenne a normális felső határ.

Szerencsére itt az ügyelet nem olyan megterhelő, mint otthon, másrészt a klinika mellett lakunk, tehát itthonról is el lehet látni. Ez azt jelenti, hogy este megnézi az uram a gyerekeket, hogy minden rendben van-e, aztán hazajön, vacsi nemtom miegyéb, pár óra múlva visszamegy, megint felméri a helyzetet, és újra hazajön. Éjszaka pedig – ha jól tudom – csak akkor kell bemennie, ha a nővérek hívják. Plusz az ügyeletet jól fizetik.
A német nyelvi akadályokat úgy próbálja felfogni, hogy igazi tanulópálya, egy életre berögzülnek ezek a fordulatok. A csapatlétszám kibővítésén pedig dolgoznak, tehát ha nem is holnapután, de várható megoldás. Mellesleg németül tudó gyerekorvos és bőrgyógyász ismerőseiteket (lehetőleg feleség is legyen a doki mellett, hogy legyen pajtikám) riaszthatnátok.
Ami engem illet, nekem rá kellett jönnöm, hogy otthon mennyire jó dolgom volt. Óriási szabadságom volt. Hetente kétszer úszni jártam (szóló program 2x 1,5 órán keresztül!), és kb kéthetente vagy Zsolttal, vagy a lányokkal kiszabadultam a palackból. Esténként most is mehetnék, de kivel és hova? Az úszás mondjuk itt is megoldható lenne, majd ki is találjuk, csak még az elhatározás hiányzik.
Mindenesetre orrlógatásra okunk semmiképpen sincs, bajusza a menyasszonynak közelről sincs, csak éppen a nagyon pozitív első kép kezd helyrebillenni. Gondolom ez így természetes.

Véletlenek...

...márpedig nincsenek. Mégis izgi ami történt. Egy fórumbejegyzést követően eljutottunk ugyebár a babaúszásra, amihez csak az utca végéig kell elsétálnunk. Teljesen más szálon, Zsolt egyik kolléganőjén keresztül kapcsolatba kerültünk az Essenlust biobolttal, ahonnan már rendeltünk is mindenfélét. Tegnap pedig, a babaúszáson kiderült, hogy a bioboltos és Elke az úszásoktató úgy vannak, mint borsó meg a héjja. Mitöbb ki is derítették valahogyan, hogy mi úszni járunk, tehát mindketten ismernek minket. Nem mintha ettől bármi megváltozna, csak mégis elsőre annyira hihetetlen, hogy a szálak így összeérnek. Márcsak azért is, mert mindketten a szárazföldön laknak nem a szigeten.
A másik pedig, hogy elejtettem az öltözőben egy fél mondatot arról, hogy lakást keresünk, és annyira nem tűnik egyszerűnek, hiába nézzük rendszeresen a helyi újságot (Ostsee Zeitung, mi más lenne a neve). Erre az anyuka, aki pont ott volt, adott nekünk egy telefonszámot és egy címet, ahol három szobás lakást ad ki áprilisi költözéssel magánszemély itt Kölpinseeben (ez ritka, általában közvetítőn keresztül mennek ezek a dolgok) egész normális áron 650 euróért. Kiderült, hogy elég régóta keres ő is, és ez a lakás tetszett volna neki, csak éppen nagynak találta kettőjüknek a gyerekkel. Nem nagyon akartunk hinni a fülünknek Zsolttal, olyan klassz lenne, ha itt maradhatnánk ebben a télen ugyan csendes, de nyáron sem túlzsúfolt, kedves kicsi faluban.
Elke-vel egyébként ma hosszan beszélgettünk. Épített saját maga természetes anyagokból egy ökoházat, aminek a kertjét óriási hordó alakú szauna díszíti. Böjtkúrát vezet, jógáznak, és összejárnak művészekkel. Főzőcskéznek, zenélgetnek, jól érzik magukat. Már alig várjuk, hogy egyszer meglátogathassuk.

A szauna

Maga az úszás hangulatos volt megint. Hagynom kellett Zsoltot és Julit kettesben kibontakozni, azaz kötelezően úsztam, az Ecsekiek meg játszottak a korlátnál. Azért egy idő után visszamerészkedtem hozzájuk. Merültünk is, állt is Juli a vízben kapaszkodás nélkül, szaunáztunk többször. Kezdjük megismerni a családokat, vagy legalábbis a gyerekeket. Anton, 4,1 kilóval született óriásbébi most féléves, nagyon ügyesen merül. Csak jön-jön felfele nyitott szemmel a vízben a legnagyobb nyugalomban. Oszkár, ő is féléves, Julival nagyon jóban van. Vigyorognak egymásra nagyokat. Az anyukája egyedül neveli, de ügyes lehet, mert még tanulni is van mellette ideje. Igaz a pici bölcsibe jár ide a faluba, de csak három napot a héten. Aztán van még kettő Lea, egy Klára, Paula meg más gyerekek, akikkel még nem beszélgettünk. Persze a szülők nevét nem tudom, de ez otthon is így volt. A gyerekekről mindent megbeszéltünk, amikor végre bemutatkoztunk egymásnak.

Heringfalu

Péntek éjjel hatalmas vihar volt. Jégeső esett, faágak törtek le, barátságtalan arcát mutatta nekünk az északi táj. Szombat reggelre viszont az eső átmosta a levegőt és habár iszonyat szél fújt, időnként kisütött a nap. A felhők száguldoztak az égen, reggel 9 körül pedig már szedték össze a közterület fenntartó emberei az utcán a letörött faágakat.
Elhatároztuk, hogy kicsit kirándulunk a szigeten. A császárfürdőként ismert üdülőhelyeket mi még nem láttuk Julival, és nekem már benne volt a lábamban a bugi, hogy menjünk valamerre. A császárfürdők a sziget keleti részén vannak, és ezek vonzzák a legtöbb turistát. Nem véletlenül. 10km-es kiépített gyönyörű tengerparti sétány köt össze három települést, és olyan de olyan elegáns villák sorakoznak, hogy a fényképező csak úgy füstölt a kezemben.
Először Bansinba mentünk, megmutatta Zsolt, hogy hol nézett még anno lakást. A strandra vezető főutcán a gyógyszertár felett (hol máshol). Tuti jól nézett ki kívülről az épület, de nyáron itt állítólag egy gombostűt sem lehet leejteni, olyan tömeg van. Mondjuk most ezt még nehéz elképzelni, bár itt már most is több a turista, mint Kölpinseeben. Bansinban lakni kb. olyan lenne, mint Pécsen a Király Pizzéria fölött. (Puszilja bár, de) nem király.

A következő állomásunk Heringsdorf volt. Ezt a nagyon szellemes nevet (Heringfalu) Fridrich Wilhelm (Frigyes Vilmos) bírta adni a helynek, aki valami hercegféle (Kronprinz – jelentsen ez bármit) volt, és az ábra szerint rendkívül találékony is. Körülnézett, látta a halászok hálóit tele heringgel, meg egy falut, hát mit is mondhatott volna. Kb. mint ahogy Kecskemét neve létrejött. Van itt kecske, na meg mét, legyen neve Kecskemét.
A névtől eltekintve mindenféle magasrangú uralkodó, (pl. Vilmos császár – nyilván miatta hívják császárfürdőnek a helyet) és költő (Heinrich Heine), író (Puskin), festő stb. élvezte a Reizklimát (sós tengeri levegőt). Van egy tengerbenyúló hídjuk kb. 500 m hosszú, a végén hangulatos éttermekkel. Megfigyeltem, hogy a németek is nagyon bírják a giccseket, az éttermek ablakaiban gipsz hattyúk, hajók, lámpások, porcelán kacsák mosolyognak a szanaszéjjel fagyott turistára.

Az 500 m-es híd

Juli mondjuk ezt az egész témát nem értékelte, bömbölt rendesen a hídon, csak a harmonikás kacsatánca nyugtatta meg egy pillanatra. Bár lehet hogy csak ledöbbent. Aztán be is dobta a szunyát, mi meg hüledezve sétálhattunk a villák között. Tényleg gyönyörűek. Hatalmas ablakok, oszlopos teraszok, téli kertek, gondozott „nyári” kertek, hihetetlen.

Itt is nézett Zsolt egy lakást, megmutatta a házat. Egy utcával beljebb van, mint a nagyon durván menő villák. Sárgás épület első emelete és tetőtere. Magas fák között áll a ház, mintha egy darabka erdőben lenne. Az utcára kicsi, pirosra festett kovácsoltvas kerítésű terasszal néz, a két szélén rövid oszlopokkal és leomló növényekkel. A ház oldalában van a téli kert (az étkező-konyha része). Viszont a tetőtér ablakai lőrés méretűek és Zsolt elmondása szerint nagyon alacsony a tető is, még egy pelenkázó asztalt sem igen tudnánk beleállítani. Még szerencse. Nem hiszem, hogy el tudnám magam képzelni egy ilyen elegáns helyen, nem az én világom. Itt tényleg még a szendvicset is késsel-villával kell enni.

Hazaérve és pár órás pihi után estére kiderült, hogy a vihar bekavart a klinika fűtési rendszerének, a meleg víznek és a szervernek is, szóval kicsit hüvi volt, és no net. A hőfok csak Juli miatt volt izgi, de szerencsére ezt sikerült orvosolni. Az egyik nővérke telefonált az urának, hogy ugyan hozza már be az olajradiátort a Herr dr Ecsekinek, mert megfagyon a kölke. És a fiuk egyszercsak megjelent nálunk gumicsizmában hóna alatt az olajradiátorral. Beüzemelte Zsolt, szóval Julika nem fagyott meg. És ez a lényeg. Mi meg szoktuk az egészséges hideget.

Először a klinikán

A hogyan bűvöljük el apa kollégáit játékban Juli ma kitűnően szerepelt. A bőrgyógyásznál megölelgette a mackót, és a mackós alátétet, nyüzsgött egyfolytában, vigyorgott a nővérre és a doki nénire is. A kezére kapott egy krémet és amúgy pedig megdicsérte a doktornő Juli bőrét (a kezén kívül), hogy nagyon szép. Ezután ahogy haladtunk a klinika folyosóin még további Schwesterek jöttek, azoknak is jutott a Juli-mosolyból. Nekem mindenhol Frau Ecsekiként kellett (volna) bemutatkoznom. Erre egyszerűen nem áll rá a szám, automatikusan Zsófia Tényiként nyújtom a kezem.
Zsolt orvosi szobájában a legkirívóbb tárgy egy óriási sárga elefánt lila kalapban és sálban, plusz a falon rengeteg prospektus sorakozik. A „Miért nem alszik a gyerek?” és a „Rota vírus” prospektust hazahoztam. A Rotát még nem olvastam, viszont az alvásról szóló tájékoztató azt írja, hogy egy 6 hónapos gyereknek elméletileg már éjjel nincs táplálékigénye. A kicsik mégis akár 10x is felébredhetnek, mert olyan az alvási ritmusuk. A prospektus szerint leginkább a szülőkön múlik, hogy mit alakítanak ki a gyerekükkel, sokszor csak megnyugtatásra van szükség, hogy vissza tudjon aludni a pici. Ojjé. Bár végülis a szopi nyugtat, szóval célt értünk, mégha nem is nagykönyv szerint.
Végül ismét találkoztunk egy Birgittel, de most nem a lakberendező főnökasszonnyal, hanem a titkárnőjével. Nagyon egymásra találtak Julival, szinte átkéretőzött volna Juli hozzá a végefelé. Aztán pedig földön kúszott (Juli), a hivatalos papírokat szerette volna megenni, teljesen bezsongott. Birgit2 visszavárja Julit bármikor. A beszélgetés során pedig kiderült, hogy itt mindenki mindenről tud velünk kapcsolatban. Hogy merre jártunk, mit csináltunk, hogy az elején nagyon macerásak voltak az éjszakáink stb. Mindent, amit valamiért valakinek elmondtunk. Mindegy kinek. Szépen adják tovább egymásnak az infót rólunk. Még jó, hogy nincs egy titkos életünk…

Rövid hírek

Hétfőn újra őzekbe botlottunk Julival. Hárman voltak, mint egy kis család. Kereszteztük az útjukat, a kicsi nem tudott átjönni az ösvényen. Mögöttünk aztán mégis átszaladt a szüleihez. Nem lehetett magasabb 1,2 méternél. Kis cuki volt, látszódtak a bordái.

Este a tengerparton döbbenetes mennyiségű varjú van. Kolbászolnak a parton, ülnek a fák csúcsain. Hitchkock-i érzés.

A lakáskánkban újra megjelentek a mesterek. Most ágyügyben és szennyeskosár témakörben jártak nálunk. A sefin nem szereti, hogy a matracaink a földön hevernek, akar adni nekünk másik ágyat. Megnéztük, kettőnk között lenne egy helyes fadarab. Romantikus összebújásokat az ember hátába koccanó falécen nehezen tudok elképzelni. Zsolt sem, maradunk a matracon.

Beszereztük a hiányzó kábelt a házimozihoz a falusi hifi boltból (na nem a miénkből, a szomszédból), most már lehet dvd-zni is, minden funkcióját tudja a szerkezet. NDR Kult rádióadó felelhet meg a helyi Kossuth és Bartóknak egyben, az Ostsee rádió pedig a helyi Sláger. Petőfi, Café, Tilos vagy bármi ilyesmi nincs.

Próbálom kibogozni az itteni anyasági juttatásokat, a GYED és a családi pótlék megfelelőit.
Írtam emailt a hivatalnak, meglátjuk mit reagálnak. Külföldiként, úgy hogy egy percet sem dolgoztam itt, érdekes a helyzetem.

Interneten rendeltük meg a bio zöldségeket, gyümölcsöket, húst egy 12 oldalas listából, amit előtte szépen kiszótáraztunk. (Tarja, felsál, csülök, isteni szavak németül is) Ha minden igaz, pénteken szállítják. Remélem azt amire gondoltunk. A szombat délelőtt így felszabadult, lehet kirándulni vásárlás helyett.

Zsolt fél 5 körül mindennap hazajön. Nincs panaszáradat, letargia csak nyugalom. Minden rendben, sokszor együtt megyünk sétálni hármasban.

Juli hírek:
- Hosszasan, élvezettel rágcsál mindent amit mi eszünk, legutóbb a sült csirkecomb csontját.
- Ha meghallja a gyerekdalokat, megy azonnal a számítógéphez, tudja, hogy otthon mindig a gépről szólt a hang. Megmutattuk neki, hogy a Halász Judit néni a házimozi hangfalában van (mind az 5-ben) a gyerekekkel együtt. Dülöngél, zümmög a zenével együtt.
- A kezén az ekcéma nagyon lassan javul, hólyagok nincsenek, de a bőr rétegekben hámlik, hiába kenjük krémecskével.
- Átalussza újra az éjszakát pár napja.
- Már vigyorog a németekre is (a technikusokra és a főnöknőre)
- 3 mesekönyv segítségével etetjük. Ennyi kell ahhoz, hogy ne akarjon kimászni a székből. Kedvence a rajzolt vagy fotózott csibe képe, a macskák, a medve, a nyuszi és a virágok.
- Kizárólag állva hagyja magát pelenkázni.

Torekenykevel az usziban

Par napja kideritettuk, hogy a babauszi vasarnaponkent 10-1-ig van az utcankban levo Seerose hotelben. Ezen a hosszon meglepodtunk, Juli otthon 45 perc utan is nemegyszer lilan es dideregve jott ki a vizbol. Felteleteztuk, hogy itt nyilvan nem foglalkoznak a gyerekekkel, gondoltuk, hogy ez egy idointervallumot jelol, aminek kereteben akkor jonnek a mamik, amikor akarnak es azt csinalnak a babakkal, amit akarnak.
Ennek megfeleloen 11 ora korul leptunk be az uszodaba. Egy 10-15 meter hosszu, 1,35 m mely medencet lattunk, ebbol nyilik a pezsgofurdo, illetve van mellette egy kismedence vadliig ero vizzel. A nagymedence vegenel ult Elke, az oktato. Javasolta, hogy 10-re jojjunk legkozelebb es tervezzuk valoban egesz delelottosre a programot. 10-kor mindenki bemegy a vizbe, van egy kozos uszas, aztan jon az egyeni foglalkozas a gyerekek tudasszintjenek megfeleloen. Karuszo, gumikacsa, labda van par, de sokkal kevesebb, mint otthon. A delelott a szulok es a gyerek kozos vizes programjarol szol, teljesen szabadon eltoltheto kb 11-tol. Lehet uszni, szaunazni, megint uszni, pezsgofurdozni, mikozben Elke vegig segit, figyel es tanacsot ad. Ha ehes a gyerek ehet, szopizhat, alhat is, barmi amit csak szeretne.
Nahat, nahat gondoltuk, ez igazan jol hangzik. Julcsival indultunk is a vizbe a szokott modon zuhanyzas utan. A viz huvosebb volt, mint otthon, Juli egybol lila lett, meg az oldalan a kis foltja is, es csimpaszkodott a nyakamba veszettul. Aztan jott Elke, osszebaratkoztak, kapott Juli karuszot. De ez total felesleges volt, belem kapaszkodott a pindur minden erejevel. Kiprobaltuk a pezsgofurdot is. Hat annak nagy pruszkoles lett a vege, a mindenfele bugyborekolo viz belement a szemebe, szajaba.
Viszont a tobbi gyerek egyertelmuen sikert aratott. Vigyorgott rajuk, beszelt hozzajuk, beindult a babanyelv. Az anyukak meg elkezdtek kivancsiskodni. Mennyi idos Juli, hogy hivjak stb. Mikor kiderult, hogy 10 honapos a lanyzo, akkor megallapitottak, hogy igen filigran forma. Hat ugyebar a nemet gyerekeket elnezve ez a megallapitas nem volt meglepo. Villogtak a combok, domborodtak a pocakok. Volt ott egy testverpar is, ahol 14 honap korkulonbseg volt a batty es a hugica kozott. Gondoltam Timire, itt 5 honapos volt a kisfiu, amikor terhes lett az anyuka a masodik babaval. A nagymama foglalkozott a fiuval, anyuci a kicsi lannyal. A kisfiunak volt egy labdaja, persze Juli egybol ravetette volna magat. Ha tudta volna. A mindig tovauszo labda utan kellett menni, amit mi egy szolid setaval oldottunk meg. Kivetelesen hagyta, hogy megfogjam a kezecskeit, es szepen lepegettunk elore a kisvizben a labdaig. Aztan jott a srac, kicsit beszelgettek telepatikusan es elvitte a delfines lasztit.
Vegul az anyukak es az oktato lany is mondta, hogy varnak minket kovetkezo vasarnap is. Szerintem menni fogunk. Mar csak azert is, mert utana mindannyian 3 orat aludtunk.

A Sefin vacsoraja

Szerdan tert vissza Zsolt fonokasszonya a kethetes szabadsagrol es csutortok estere mar be is jelentkezett hozzank, hogy egy par szot beszeljen Zsolttal. Szinte szomszedok vagyunk, ugyanabban a hazban lakunk, csak mi a foldszinten, o meg a masodikon. Aztan lemondta egy hivatalos ut miatt, attettuk pentekre. Jobb is volt ez igy, megiscsak megunnepelhettuk a Magyarorszagon is rendkivul tradicionalis szeretetunnepet. (Kb 20 eve ismerik errefele is a Valentin napot).
Birgit (Julinak mar neni) 50 felett lehet, egyedulallo, nagy dumas, dinamikus, az a tudjamitakar tipus, viszont eleddig nagyon kedves velunk, kicsit potmamas. Egymaga iranyitja a klinikat es intezi a penzugyeket is, csak egy titkarno segit neki, jo sokat robotol. Hamburgbol jott, soha elotte nem elt meg Kelet-Nemetorszagban. Kicsit maganyosnak tunt, neki a szigetlakok annyira nem jonnek be, szerinte mogorvak sokszor es maguknak valok. Biztos igaza van, mi megcsak ket hete vagyunk itt, na meg egy kisgyerekkel aki ugyebar altalaban vigyorog, de legalabbis nem ijed meg az idegenektol, kicsit konnyebb.
Kiderult, hogy a sefin 3 eve van itt, es ot nagyon utalatosan, ridegen fogadtak, ezert gondolta azt, hogy ha mar idejovunk Magyarorszagrol, akkor nekunk legyen egesz mas a fogadtatasunk. Ezert ujittatta fel a lakast, uj padlo, festes, uj furdo, uj butorok stb stb. (Mondjuk nyilvan ez egy hosszutavu befektetes, ha mi kikoltozunk innen, ez a lakas megmarad.) Most is kerdezte, hogy mire lenne meg szuksegunk. Nem akartunk pofatlanok lenni, csak annyit mondtunk, h van egy rakat cd-nk es dvd-nk, szeretnenk valamin lejatszani. Ez keves volt neki. Meg nyaggatott minket, hogy naaaa naaa mondjatok meg, hogy mire van szuksegetek. Oke, akkor meg egy szennyestartot is szeretnenk. Jo. De piritosotok van? Nincs. Meglatta a foldon a matracokat, amiket a nagy agyrol levettunk es kihoztunk a kis szobabol, hogy ne egy szobaban aludjunk Julival. Felcsillant a szeme. Kaptok akkor egy masik agyat, ami nem annyira dominans mint a kovacsoltvas agy, ide a nappaliba is beteheto. Mindezt hetfon le fogjuk rendezni, monda a fonokneni. Amit eddig lattam belole az alapjan azt mondom, hogy ez igy is lesz.
Ez a vacsi egyebkent mar sokkal gordulekenyebben ment nemet nyelv szempontjabol, mint a legutobbi. Mar nem volt ez a jesszus milyen nyelven beszelek ufo vagyok vagy mi erzes, kezd termeszetesse valni a nemet kattogas. Sokat meselt magarol a sefin, meg a klinikarol, es kifejezte, hogy o mennyire orul Zsoltnak es hogy Zsolt tudasa milyen uj lehetosegeket hordoz magaban a klinika javara is. Buszke voltam a kicsi uramra.
Felhoztuk neki, hogy lassan azert jo lenne, ha megmondana, hogy mennyit fizessunk havonta a lakasert. Erre a kerdesre nem volt felkeszulve. Azt mondta, nekunk kell kigondolnunk, hogy mennyit szeretnenk fizetni. Ezzel jol feldobta a labdat. Tudja, hogy nem akarunk visszaelni a kedvessegevel es azt is, hogy pontosan tisztaba vagyunk a berleti dijakkal. Egy ilyen lakas normal esetben belekerulne 500 euro + rezsibe (kb 200 euro) errefele. Azert azt hiszem, ennyit nem szeretnenk fizetni…(175.000 Ft, bar nem szabad atszamolni). Meglatjuk majd, meg gondolkodunk hogy mit is mondjunk.
A vacsora vegen meg azt is felajanlotta, hogy ha ugy adodik, akkor szivesen vigyaz Julira. Teljesen ugy valtunk el, mintha egy tavoli nagynenibe botlottunk volna.
Meg egy mondat tartozik ide. Masnap este az ajtonk elott talaltunk egy hazimozi rendszert. Birgit, ha mar ugyis beugrott a varosba, megvette nekunk. Osszeszereltuk iziben. A TV-hez nem tudjuk csatlakoztatni a lejatszot, mert hianyzik egy kabel, de zene mar van. Es ez a lenyeg. Minden sarokbol szol a komolyzene. Meg a gyerekdalok is. Majd hetfon en is kielem a zenei vagyaimat…

Babauszi

A gofeminin.de oldal forum reszen ratalaltam egy itteni (szigeti) ribire, aki kisgyerekes anyuci es a decemberi forumbejegyzes szerint a gyerekevel tarsasagot, programokat keresett. Gondoltam vesztenivalom nincs, irok neki, hatha azota o mar korbejarta a temat. Megirtam, hogy idekoltoztunk es hat kutyat sem ismerunk es valamit csinalnek Julival. Ha tud, segitsen. Masnap megjott a valasz, mondta hogy tulkepp szivesen segit. Mikor jottunk, kik vagyunk, meg ilyenek. Egyebkent az emailcime kukacka3@…. persze nemetul. Kivancsi vagyok mifele csaj lehet aki ilyen emailcimet ad maganak. Valaszoltam, hogy kik vagyunk es hogy ne csinaljon ugyet belolunk, csak a sajat tapasztalatait mondja el, mondjuk babauszas teren ha van neki. Ma megjott a valasz. Allitolag 10 kerek percre laknak tolunk, keteves a kolke, es az utcankban (kb ugy mint otthon volt a Rubin) van a babauszas a Seerose (Tavirozsa) hotelben. Es varja, hogy irjak megint. Olyan jo, ugy orulok!!! Talan ok is odajarnak. Valaszolok is majd a lanyzonak, holnap elsetalunk a hotelbe, felderitjuk a terepet Julival es hat ha lehet, beindul az uszi program.

Zsolt mindennapjai

Az elso par nap utan, amikor megmutattak Zsoltnak, hogy mit hogyan kell csinalni, mostanra onallova kellett valnia. Gyerekeket vesz fel, szulokkel egyeztet, kezeles meghosszabito javaslatokat ir es mikor lejart a kezeles, 3 oldalas zarojelenteseket keszit. Ez utobbi ugy tortenik itt, hogy a dokiknak van egy-egy diktafonjuk, amire ramondjak a zarojelentes kulonbozo reszeit, es ket adminisztrator pedig mast se csinal, csak gepbeirja az elmondottakat. Az adminisztratorok vakon gepelnek, az orvosok azert itt sem, meg itt ciki is lenne ha egy orvosnak adminisztracioval kellene foglalkoznia. Ez igy mind nagyon jol hangzik, amig ugyebar az embernek nemet az anyanyelve. Ha tortenetesen ez megsem igy van, es az anyanyelv magyar, akkor ugyan mondogatja a diktafonba a maga nemetsegevel a mondatokat, csak kerdes, hogy az adminisztratornak van-e joga kijavitani a hibakat, esetleg ugyanazt a tartalmat atfogalmazni. Vagy, marad a magyaros nemetseg.
Zsolt arra kerte meg az adminisztratort, hogy ugyan kalapalja mar ki a mondatait, viszont hogy okulhasson belole, nyomtassa ki a szovegeket es adja neki oda. Namost ez nem olyan egyszeru am itt, mint ahogy ez hangzik. Az adminisztratornak engedelyt kell erre kapnia a titkarsag vezetojetol, hiszen ha belenyul az orvos szovegebe, akkor valahol felelosseggel is tartozik a modositasaiert. A masik pedig, hogy itt nagyon komolyan veszik a hivatalos dokumentacio kezeleset. Meg az orvosnak sem nagyon adjak oda a zarojelentest, illetve ha megis, akkor olvasas utan bizony az iratmegsemmisitovel le kell daralni. Mindenkinek szemelyreszabott iratmegsemmisitoje van. Fenymasolni a sajat vagy egymas zarojelenteseit pedig nem szabad. Vegulis ezekkel a dolgokkal megintcsak nincs semmi gond, csak hat ugye a megszokas nagy ur (hany zarojelentes fenymasolatot dobtam ki otthon siman a kukaba nem szettepve) a nyelvi nehezsegek pedig sokat lassitanak az ember munkajan. Vegulis ha jol tudom, most ott tart a dolog, hogy az adminisztrator idonkent besegit Zsoltnak, de inkabb a kijavitgatasban segit, kigondolnia egyedul kell a tartalmat. Szerintem ez orult jo nyelvtanulas, persze idoigenyes es turelmet is igenyel. Az adminisztrator szerencsere jofej, szoktak mosolyogni a nyelvi csetleseken-botlasokon. De csak diszkreten. Ahogy elmondja az uram, itt eros kasztrendszer van, amiben az orvos all felul, es az adminisztrator joval alatta. Orulet lehet. Nekem a legjobb haverjaim a technikusok, persze lehet hogy a hausfrau kaszt joba lehet veluk. Nem tudom, es nem is erdekel. Mi igyekszunk jofejek lenni mindenkivel korulottunk.A masik. Itt mindennek rendben kell mennie. Ha valami aprosag nem stimmel az problema, amit surgosen orvosolni kell. Eppen ezert tegnap tartottak Zsoltnak es a tobbi orvosnak is tajekoztatast a KEZMOSASROL. Azt hinne az ember, hogy ez olyan egyszeru. De, barmikor idejohet valamilyen hatosag ellenorizni a tisztasagot, hoznak UV lampat, az orvosnak be kell raknia a kezet ala es ha vannak foltok, van buntetes is. Es itt jon a nemet alapossag. Levetitettek a dokiknak egy fel oras ismerteto filmet a kezmosas helyes meneterol. Ugyebar eloszor az ember megmossa ahogy tanulta gyerekkoraban. Aztan megdorzsoli egyik oklevel a masikat, utana az ujj tovekbe is bemos, az ujjakat egyenkent is megmossa es igy tovabb, amig ragyogo szep tiszta nem lesz a kisujjkorom melletti bor is. A kezmosas nem rutinfeladat, hanem szertartas. Mindannyian kaptak egy kis zacskocskat, amibe az ekszereiket kell tenniuk, nehogy elvesszen. Termeszetesen a kezmosaskor mindent le kell vetniuk. Szoval majd vennunk kell valami nyakbaakasztos dolgot, amire a kis zacskot ra lehet akasztani, nehogy elvesszen.

Uj butorok erkeztek

A legtobbszor latott nemet „haverom” a klinika technikusa (Asszem Arne a neve). Tegnap is jott, kicserelte az izzot a hutoben. Ma is jott egy masik nemettel, hogy behordjanak meg par ikeas butort. A gazd.ig. 2 hetig szabin volt, es visszafele jovet megvette az Ikeaban a meg hianyzo cuccokat nekunk (persze a klinika koltsegere) es a kombi Audijan ideszallitotta szigetre. Kaptunk egy polcot (talan Timi mintha nektek lenne ilyen), egy szamitogepasztalt, egy kis polcot cd-knek es dvd-knek, vallfakat, papirkosarat es meg ki tudja. A szakik hipp-hopp behordtak mindent (mar osszeszerelve), felallitottak ahova kertem es tavoztak. Meg Juli azert dobott a haveromnak egy szegyenlos mosolyt bucsuzoul.

Es akkor jott a pakolas. Kiderult, hogy veletlenul olyan dobozt is kihoztunk, amire abszolut nincs szuksegunk. Igy peldaul eleg sok szepirodalmi konyvunk van. 3 Szabo Magda, Orkeny osszes, Marai, meg ilyenek. Kicsit vicces, ahhoz kepest, hogy amugy 2-3 konyvet engedelyeztunk magunknak fejenkent az orvosi konyveken kivul, mondvan hogy ugyis megyunk nemsokara haza. Olyan konyv is van, amit tartalmanal fogva egyszeruen nem raktam ki a polcra. Pl.: Kepes bibliai utmutato gyerekeknek. Minek?? Ja, a dobozokba bekerult kb 50 db audio kazetta. Pl. Tic Tac Toe, vagy Janet Jackson. Mit csinaljak veluk? Idejet nem tudom mikor hallgattuk oket, ja es lejatszonk sincs. De a dijnyertes megiscsak a dvd taviranyitonk, amihez termeszetesen a dvd otthon maradt. Na ezeket dobozban hagytam, mennek a pincebe. Amugy minden mas a helyere kerult es a nappali szerintem elegge hangulatossa valt. Erzodik hogy lakunk benne, mar nem steril.

Zö Bambik

Tegnap fejbevagott a felismeres, hogy mennyire jo dolgunk van. Na nem azert mert legalabb 10 Hans biztos, hogy akad a faluban vagy mert mindenki ekes nemetseggel beszel, hanem minden masert, amit most hirtelen fel tudnek sorolni. Leginkabb a termeszet nyomja az orrom ala rendszerint, hogy vazze jo helyen vagy. Tudod, ugye? Minden egyes setanal radobbenek erre.
Kolpinseenek a fekvese nagyon idealis. Ha berakjuk magunkat origoba, orral mondjuk elore eszaknak, eszak-keletnek, akkor elottunk vagy kozvetlenul a tengerpart van (menjunk vegig mondjuk a Strandstraßen), vagy erdosav, amin keresztul szinten a tengerhez lyukadunk ki. Mondhatjuk erre persze, hogy jo-jo, ez nem nagy ugy, ilyen sok helyen van. Akkor forduljunk el 90 fokkal, es a Strandstraße tuloldalan setaljunk le a Kolpinsee nevu tohoz, ahol a nadasban kacsak, hattyuk es ilyesmik uszkalnak. De ha meg erre is azt mondjuk, hogy na es akkor mi van, akkor forduljunk megint 90 fokot es egy 45 perces setaval erjuk el az Achterwassert, ami megint csak egy to. Szerintem ez azert eleg jo.
Tegnap egy gyors bevasarlas utan a helyi abeceben, (lattam egy anyukat hasonlo koru gyerekkel, mint a Juli!!! Persze nem mertem megszolitani.) az erdo fele vettem Julissal az iranyt, hogy szippantsunk egy kis friss levegot. Szurke, kodos ido volt, jo melegen feloltoztettem a pindurt, es varakoztam hogy elaludjon. Jol tettem, hogy az erdobe mentem, ott senkit sem zavart hogy razenditett az o sanyaru sorsanak megeneklesere. Rajtunk kivul csak a kodbe bugyolalt hatalmas tolgyek es fenyok voltak, az avarban puhan gurult a kiskocsi. Kislany megnyugodott, ettol anyukaja is, indulhatott a gurigazas.
Az erdo szelen hatalmas löszfalrol lehet kikukucskalni a vizre. A nagy szurke viztomeg nyugodtan hullamzott es a part felett atrepult egy hattyu. Olyan egyedul voltam es olyan nagy csond vett korul, kiszellozott az agyam rogton. A tolgyfakrol eszembe jutott a nepdal: erdo is van, makk is van, majd meghizik a kis kan. Tenyleg, itt nincsenek allatok? Remeltem, hogy nem talalkozunk ilyesmivel, bar mar magam elott lattam, ahogy a testemmel vedem meg Julit mondjuk egy felduhodott vaddisznotol.
Rottuk a koroket kulonbozo osvenyeken, es mar egy oraja setaltunk, amikor gondoltam, hogy egy utolso kanyar utan hazamegyunk. Es akkor egyszercsak elottunk 20 meterre megjelent egy ozike. Na de ez nem olyan erzes am, mint amikor az auto biztonsagabol, vagy a kerites mogul latjuk az allatot! Ez inkabb olyan, hogy jesszusom, nyugi, nyugi, nem lesz baj, mindjart megijed es elfut. Az ozike 1,5-2 meter magas lehetett, tenyleg elfutott. Aztan haladtunk tovabb, es par lepes mulva balrol is megint kb. 20 meterre meglattam egy masik oziket. Az is meretes volt, allt es minket nezett. Es....De persze nem lett baj. Szepen toltam a babakocsit tovabb. Ezutan felebredt Juli is. Nem tudom latta-e az ozeket, remelem igen, gyonyoruek voltak.

Aggodalmak es ujdonsagok Juli korul

Ugy tunik ekcemas a pindur keze. Elsosorban a huvelykujja az, amit eloszeretettel szopizik, de van par holyag a tenyeren is. Mitol jott ez ki? Azt tudjuk mindketten, hogy az ekcema joreszt lelki eredetu, illetve belejatszhat mososzererzekenyseg, vagy mas ilyesmi. A tenyeren nem gondolom, hogy mososzererzekenyseg lenne. Lehet, hogy a koltozes miatt van ? Egyelore tippelgetunk, es rosszul erezzuk magunkat emiatt. Megmutatjuk Zsolt borgyogyasz kollagajanak jovo heten (ha engedi), es addig is beszerzunk egy kis koromviragot, mert megerdemli.
A masik aggodalomforrasunk, hogy sokkal nehezebben alszik el itt Juli, mint otthon. Otthon az altatas napkozben es este sem volt bonyolult, kis simogatas, enekles, es az agyban mar fordult is a macihoz es aludt. Ehelyett itt eroteljes sirasban tor ki minden egyes alkalommal ha beteszem az agyba, meg akkor is, amikor latom, hogy elajul a faradtsagtol. Egy hete vagyunk itt, biztosan nehezebb neki beleszoknia az uj kornyezetbe, mint nekunk. Nem is vagyok turelmetlen vele, csak nagyon sajnalom, megszakad a szivem a krokodilkonnyek lattan. Meg ugyebar orulnek, ha valami megoldast talalnek erre a helyzetre. Addig is ha lehet, meg jobban figyelunk ra, egyertelmuen o a kozpont, sokat szeretgetjuk.
Es az ujdonsagok. Ma elkezdett tancolni. Szolt a Gryllus Vilmos, kapaszkodott az etetosszekebe, es riszalta magat jobbra-balra, a fejet is dontotte jobbra-balra. Cuki volt. Amikor felemelte Zsolt, akkor az apja vallara tette a ket kis labat es onnan rugozott tovabb.
Felfedezte a hangerejet is, eloszeretettel kiabal. A tegnap delutani setat peldaul nagyreszt vegighangoskodta. Neha mar egesz eroszakosnak hat emiatt, ugyhogy inkabb mondjuk neki, hogy kedves legyen es kis cica-mica, ahogy altalaban lenni szokott. Egyelore bevalik, hallgat rank. Egy percig. Aztan ujra kiabal, ha olyanja van.

Eszi az egesz banant, es megivott egy fel poharral az en cekla-alma-repa levembol.

Az elso fecske

Szombaton volt egy vacsoravendegunk! Persze se o, se mi nem igy terveztuk, de ha mar igy alakult, nem tiltakoztunk. A munkakozvetito pasas, aki Zsoltnak az allast szerezte, bejelentkezett delutan 5-re, hogy kulonbozo biztositasokrol meseljen. Eredetileg csak delutan 5-6 kozottre szolt a randi, de vegul este 10-kor tavozott nagy megelegedessel. Eladta amit akart, jol is lakott, es meg szerintem egesz jol is szorakoztunk. Ami azert nagy szam, ahhoz kepest, hogy egesz este nemetul kellett beszelgetnunk. A vacsora kozben egyszercsak volt egy pont, amikor rajottem, hogy iszonyatosan szurrealis ez a nemet nyelvu beszelgetes, es emiatt kiult egy konstans mosoly a szamra. Mikor mar majdnem elrohogtem magam, gyorsan felalltam es szerviroztam a kovetkezo fogast. Na nem kell nagy dologra gondolni. Otthoni joszokasokhoz hiven tobb liternyi huslevest gyartottam meg elozo nap egy egesz csirkebol (feldaraboltam eletemben eloszor egy ilyen szarnyast a fozes elott, mikozben erosen koncentraltam, hogy a gyomrom tartalmat benttartsam a helyen), es csinaltunk gorog salatat a mindenfele hideg felvagottakhoz, sajtokhoz. A makler lelkesen belapatolta a levest, majd kessel villaval ette a szendvicseket es a gorog salatat. Zsoltnak is megy ez a mufaj, de en gondoltam, hogy elvezem a hazai palya elonyet, es meg mertem fogni kezzel a kenyeret. Ettol a kis aprosagtol eltekintve laza beszelgetes alakult ki, mar a hazepiteserol, es a moszkvai kalandjairol sztorizott az urge, majd en is megprobaltam nemetul elmeselni az interrailes kalandunkat Banyaval. Csak a lebukasra tertem ki, gondoltam az kicsit blama lenne, ha azt is elmeselnem, hogy Lyont osszekevertuk a parizsi Gare de Lyon palyaudvarral. Azt hiszem, akkor fogunk igazan jol tudni nemetul, amikor egy amugy vicces sztorin a nemetek is nevetnek. Mi azert jol szorakoztunk Zsolttal, hiszen mar nagyon jol ismertuk ezt a tortenetet.

Hivatalos ugyek

Balatonszepezd2-n az elet tovabbra is a varakozasainknak megfelelo nyugodtsaggal telik. Menetkozben mar hivatalosan is szigeti lakosok lettunk Julival is, indulhat a veszedelem. Papiron az Ecseki csalad Nemetorszagban egyesult vegre, merthogy Juli es en Pecsrol, Zsolt Pestrol koltozott ide.
A bankba is beugrottunk egy autogrammra, hogy ne csak az uramnak legyen hozzaferese a bankszamlankhoz. Egy mondatot mondtam: “A ferjem mult heten nyitott Onoknel szamlat”, mire a no arcara szeles mosoly ult ki, mondta, hogy hat persze es mar vette is elo a papirokat. Biztos nagyon emlekezetes lehetett a talalkozoja Zsolttal (vagy ilyen kevesen nyitnak naluk szamlat), mert ranezett az autoshordozoban bekesen figyelo Julira, es megallapitotta, hogy „tissssszta apja ez a gyerek!!“ es osszecsapta a kezet. Minden jot kivant nekunk, csüssz es mi mar ott sem voltunk. Egyebkent a gutentag meg csak-csak hasznalatos errefele (multkor egy heteves forma kolyok gatyamtagozott le engem), de a viderzen (vodorszen) helyett mindenki csüsszt mond. Amugy pedig egyedul a torok doner kebabos tegezett le eddig, amikor megkerdezte, hogy honnan jottem. Mikor kiderult, hogy madzsar testver lennek, akkor mar rakta is volna a csiposet, meg a hagymat, de azert idoben szoltam, hogy nem nem, nem minden magyar szeretni csipos, torok testverem.
Tovabbi elorelepesunk az is, hogy mar van postaladank. Milyen nagy dolog is ez!!! Bekerultunk a levelezesi veraramba. Ki van irva ra, hogy Fam. Ecseki, ugyhogy johet minden kuldemeny. A cimunk: D 17459 Seebad Kölpinsee, Jägerstraße 9. Deutschland. A Tenyi nincs kiirva, mert itt engem Frau Ecsekinek hivnak a germanok szamuzve a Tenyi identitasomat. Majd teszek is panaszt, hogy elnyomnak.

Izgalmak

Ma izgi napunk volt. Zsolt munkalkodott, mi csajok pedig turistaskodtunk.
Zsoltnak ma “szulok iskolaja” programon kellett resztvennie, ahol arra tanitjak az anyukakat, hogy mit csinaljanak az asztmas vagy sipolo legzesu gyerekekkel, ha nincsenek orvos kozeleben. Azt mondta, nagyon kellett figyelnie, hogy mindent megertsen es kovetni tudja. Szerintem biztos raall majd erre is a fule, es konnyebb lesz idovel.
Mi Julesszal viszont elmentunk a szarazfoldre, magunk mogott hagytuk a szigetet. Ehhez at kellett menni Wolgast hidjan. Hat ez nagyon kiraly dolog. Nagy, kek forditott U betut kell elkepzelni az ut felett, az u vizszintes reszeben kicsi hajoablakokkal es az epitmeny szelen egy kukucskalo uvegkamraval, meg egy oriasi csorlovel. Gondolom fel is lehet ra menni, azert van a kukucska lehetoseg. Odafele es visszafele is megbamultam a hidat, nekem nagyon bejon, majd egyszer megallok es lefotozom, de csak gyorsan nehogy felhuzzak es beleessunk a vizbe.
Uticelunk Greifswald 1 orara volt kocsival. Mellesleg a bioboltba mentunk. Vagyis cammogtunk. Merthogy abszolut nem vilagos az itteni KRESZ se Zsoltnak, se nekem. A sebessegkorlatozas nem oldodik automatikusan a kov keresztezodesben, viszont annyi merot raktak ki az ut menten, hogy szerintem ennyi egesz Nemetorszagban nincs. Szoval bekes 50-nel haladtunk elore, gondoltam kozben Szoszire, szerintem megorulne ilyen korulmenyek kozott, nekem is nagy onuralmat kellett tanusitanom, pedig nem vagyok egy szpidi Gonzalesz. Juli szunya uzemmodban utazott velem, kozben hallgattam az Ostsee radiobol Jackot es a Listen to your heartot techno valtozatban.
Greiswald tuti hely. Egy igazi varos. Ami az utobbi minihelyek utan nagyon uditoen hatott. Tele diakokkal, akik bringan nyomultak mindenfele, es nemcsak nyugdijasok meg kisgyerekes anyukak. Persze ezekbol is volt sok!! Szoval jo kis nyuzsi volt. A foter szepen le van macskakovezve, es korbeveszik meg a 16. szazadban epult hazak. Az egyikben a turista informacio, kertem is par tajekoztatot, majd most elolvasom. A foteren zoldsegesek, viragosok arultak a portekat, korben a hazak aljaban pedig kavezok, ettermek, konyvesbolt, na es a biobolt. Most biztos hulyenek neztek, de ugye Juli nem eszik mast csak biot, es ami otthon termeszetes zoldseg: cekla, sutotok, fincsi edes alma, az itt egyaltalan nem az, vagy pl az alma nem edes. Pedig amugy minden boltban lehet kapni bio banant, kesudiot, szojaszoszt es meg egy rakat cuccost, nem veletlenul Nemetorszag es Ausztria a ket bio fellegvar. Mondjuk amin meg is lepodtam, van bio fodraszat is!! Mar minden bio. Talan egyszercsak majd feltalaljak a bio kolbaszbol keszult bio keritest is. Szoval a bioboltban megtomtem a kosaram, kaptam egy fel sutotokot (sajna ezzel ki is fujt a dolog idenre az eladono szerint, bar allitolag 10 fajta tokot szoktak arulni), almat, banant, krumplit, csirket, zoldseget, hagymat, szopis teat es meg ki tudja. Nem mertem belegondolni mennyit fizettem.
Utana megebedeltunk a pindurral egy peksegben. Juli gyakorlatilag minden korulottunk ulovel lepacsizott. Mosolygott, tapsolt, integetett, sikongatott, szoval az egesz repertoart bedobta. Tobben is mosolyogva bucsuztak tolunk mikor tavoztunk. Meg egy torok arusra is ravillantott egy alulrol jovo szegyenlos mosolyt a teren, mikozben snidlinges korozottet vettem, meg szaritott afonyat.
Meg a konyvesboltba is beugrottunk, hogy kicsit acsingozzak, es elolvassak egy fel cikket Lenny Krevitzrol amiben nyilatkozik, hogy mitol ferfi a ferfi, de aztan ezzel az infoval gazdagabban indultunk haza. Es itt jott a szivas. Szepen haladtunk, minden rohadt sebesseg korlatot alulrol suroltam, amde egy 70-esnel latni veltem a feloldast, mikozben az meg nem volt kiteve. Szoval kattant a masina, hogy ott pusztulna el. Es itt nincs kecmec, ha csak 5-tel mesz tobbel, akkor is megy azonnal a cimre, tehat a mi esetunkben Pecsre anyuekhoz. Zsoltot is lefotoztak mar, kicsit sokba leszunk asszem az en draga szuleimnek, pedig ugy igyekszunk lassitani. Bezzeg a helyiek!!! Nagyon birjak a lassusagot. Minusz harommal haladnak, es SENKI nem eloz! A sziget bejarata elott mogem beallt egy Audis es egeszen a kis falunkig mogottem jott. Ez nekem hihetetlen.

Vacsora elott Juli csinalt egy ujdonsagot. Kacagva menekult negykezlab Zsolt elol. A labam volt a haz. Felkapaszkodott, aztan leraktam, kapott egy kis egerutat Zsolttol amig kicsit odebbtrappolt negykezlab, aztan indult ujra a kacagas es a gyors trappolas. Hat nagyon cukik voltak igy egyutt. Ja, es megtanulta az m betut, ugyhogy most mamamamamama van egyfolytaban az apapapapa, bibibibibibi, bebebebebe, a bababababa es a tobbi kivehetetlen hang mellett.

Szerdai egyveleg

Paff neki, esik. Most mi legyen? Tegnap nem mozdultunk ki Julival, mert jott a technikus mosogatogepet szerelni (kiderult, hogy csak a vizcsapot kellett volna megnyitnunk a mosogato alatt, de egyebkent olyan macera ki-bepakolni, hogy inkabb kezzel mosogatunk), meg a hutot megbabralni (kiegett benne a lampa, ki kell cserelni), es meg egy masik embert is hozott, aki fel akart rakni egy reluxat. Hat tegye nyugodtan, mondtam neki, minket ez nem bant. Szoval ma mindenkeppen szerettem volna kimozdulni valamerre. Gondoltam, mig Zsolt robotol, mi turistaskodunk. Elmegyunk Kolpinsee turistakozpontjaba, ami a kozert mellett van (tehat MEGIS van abc!). Amig realizaltam, hogy a babakocsi esovedojet valszeg az utazas kozben elhagytam, el is allt az eso.
Az idegenforgalmi irodat itt vendeghaznak “Haus des Gastes” hivjak. Mire odaertunk, addigra kezdett elobujni a napocska. Egy nagyon kedves neni a kezembe nyomott sok-sok prospektust, hogy tanulmanyozzam, es menjunk allatkertbe makikat nezni, lepkefarmra, termalba furdozni, kezmuvezni stb stb. Igazabol valami olyat keresek, ahova Julit es magamat kozossegbe vihetnem. Mert az eletunk nagyjabol kezd tenyleg kialakulni, Zsolt dolgozik reggel fel 8-tol 4-5-ig, mi delelott setalunk a tizorai utan, jon az ebed, de azutan nagyjabol itthon vagyunk. Julin, meg magamon is azt erzem, hogy nyitni kellene emberek fele. Tegnap peldaul az ablakunk alatt allt par korhazi gyerek (a korhaz epuletevel ossze van epitve az appartmanhaz amiben lakunk, egy folyoson keresztul at lehet menni a korhazba) es mikor az ablakbol meglatta oket Juli, rugozni kezdett es kiult a vigyor a kis szajara. Otthon az utolso idoben szinte folyamatosan volt nalunk valaki, es ehhez ugy hozzaszokott, hogy egyik alkalommal mikor felebredt es bementem hozza, mogem nezett mintha azt nezne, hogy na kijon meg be hozzam? A prospektusokban most nem talaltam meg a babauszast, Pesten meg megvolt, de megnezem alaposabban meg egyszer, csak futva lapoztam at oket, mikozben jatszottunk. Meg talan megkerem Zsoltot, hogy kerdezze meg a korhazban, hogy van-e a szigeten valahol zenefoglalkozas vagy valami ilyesmi. Nekem pedig azert lenne jo kozossegbe menni, hogy beszelgessek emberekkel, mert gondolom (remelem) azert a mesteremberek elmaradnak majd egy ido utan. Egyebkent vicces, hogy azon aggodtam, hogy a nemet olajozottabban fog menni mint a magyar, mert ket kezemen meg tudnam szamolni, hogy hanyszor kellett eddig megszolalnom nemetul. Tehat elfelejteni tuti nem fogom a magyart es ez megnyugtato. Zsolt viszont egesz nap nemet nyelvi kornyezetben van, tegnap hallottam nemetul telefonalni, es zongorazni lehet a kulonbseget par honappal ezelotti tudasahoz. Magabiztosan, nyugodtan magyarazott nemetul. Tok jo.
Ja, egyebkent a kismamaknak mondom, a szurkeallomany attol, hogy az ember kulfoldre koltozik nem mukodik jobban, a Goethe Strasse-t lazan „gote straszenak“ mondtam Zsoltnak, o-val. Es raadasul fel sem tunt.
Na de visszakanyarodva a napunkhoz. A tajekozodas utan setalni indultunk. Elsetaltunk a topart menten a tengerpartig es rafordultunk a Stubenfeldbe (szomszedos kis falu) vezeto bicajutra. Itt a szigeten a bringasoknak nagyon jo dolga van, mindenfele tablak hirdetik, hogy bicajjal hova lehet eljutni, persze kulon kiepitett jo szeles bicajutakon. Ez az ut most a topart menten haladt. Hetagra sutott kozben a nap, szepen kimosta az eso a levegot. Zsolt mindig azt mondja, hogy azert kell a tengerparton setalni vagy annak kozeleben, mert ott ervenyesul a Reizklima, azaz a sos tengeri levego jotekony hatasa. Nahat hagytuk, hogy ervenyesuljon es lelegezni sem felejtettunk el. Elnyomta a jolevegon Julit a buzgalom es ezt kihasznalva az egyik kis tengerpartra vezeto osvenyen kiszaladtam a partra (max par meter) es csinaltam par kepet a szikrazo napsutesben. Nagyon nagy nyugi volt, elveztem.
Zsolt lelkesen erkezett haza delutan, volt ma mar egy idoszak amikor onalloan vizitalt es allitolag egesz jol ment. Mikor valamit nem ertett, akkor a noverek segitettek neki, aszongya nem volt ciki. Elhiszem neki. Itt ugy megy, hogy az orvosok elore megkapjak a betegek anyagait, es fel tudnak keszulni beloluk, hogy mikor anyuka es a kolke megjelenik, akkor mar csak a megfelelo kerdeseket kelljen feltenni, es 10-15 percnel ne legyen hosszabb a vizsgalat. Ez most Zsoltnak tutijo, mert igy fel tud keszulni kerdesekkel, mindennel. Mar kapott tiz betegecsket, es kettore mar fel is keszult. Egyebkent sikerult az egyetlen kulfoldivel osszebaratkoznia a korhazban. Egy irani borgyogyasszal lettek joba, a ficko mindenfelet elmeselt, hogy mit hol erdemes megvenni, meg hogy ne siessuk el a lakaskeresest, lakjunk csak az olcso korhazi szallason, meg meg ilyen praktikus dolgokat. Sajnos ma volt utoljara, szoval ez a bimbodzo haversag itt veget is er.
Most meg rogton lakasatpakolasba fogunk. Kivonultunk tegnap ejjel aludni a nappaliba Juli mellol, megkapta az egesz nagy haloszobat, mi pedig inkabb alszunk matracokon. Merthogy egyik ejjel haromszor ebredt, ezert en is, Zsolt is fel fullel Julira koncentralt, Juli pedig felriadt arra is mikor ki talaltam fujni az orrom. Szoval mindenki nyugalma erdekeben otthagytuk a meno, nagy vasagyat a kisszobaban, es matracozunk a nagyban. Tegnap mar igy aludtunk, visszatert a nyugalom, mindenki vidamabban ebredt. Ma meg annyit varialunk, hogy a kanapet a nappaliban es a matracokat megcsereljuk, mert most aki belep rogton ketto matracba utkozik. Hat ilyen oriasi tortenesek vannak, mindenkinek sok puszi otthon, adjatok hirt magatokrol!

Zsolt masodik munkanapja

Az elso penteken volt, mi meg nem voltunk itt. Ma mar viszont allitolag helyettesitenie kell valakit, ami miatt nagyon izgatott. Fel, hogy esetleg a szuloknek nem tud megfelelo nemetseggel elmondani dolgokat. Hiaba probalom megnyugtatni azzal, hogy otthon az orosz csontkovacsok is tomondatban gyogyitanak, nem gyoztem meg. Delben hazaugrott par kilo szakkonyvert, es ki volt simulva. Megsem eszik meg lathatoan ot reggelire, azt gyakorolja ma egesz nap egy masik doki mellett, amit holnap kell csinalnia egyedul. Az izgalom tehat szerencsere felesleges volt, nem dobtak be vegul a melyvizbe mentomelleny nelkul.

Az elso nap

Vasarnap. Gondoltuk Zsolttal, hogy talan kicsit pihenjunk, ne kezdjunk tempos pakolasba. Igy is lett. Elmentunk setalni harmasban, hogy megnezzuk a tengert. Zsolt navigalt az erdon keresztul. Csak mentunk, mentunk, Juli aludt, mi csak mentunk, de a tenger sehol. Nem is lett meg, elbujt. Viszont megtalaltuk Hilda es Rudi padjat az erdo szelen, ami egy igen atlagos mezore nezett. Huu micsoda emlekek kothettek oket ehhez a helyhez, hogy padot allitottak neki. Talan ok is a tengert kerestek. Ki tudja.
Kepzeljetek, most az itteni IT-s gepen irok, es par dolgot automatikusan kijavit. Pl.: ide ezt az elobb tobbszor atirta die-re az egyik nevelore a nemetben, az IT-s pedig ha kotojel nelkul irom, azonnal letigeve alakul ist-te. Na mindegy, nem is erdekes.
Szoval tenger nem lett, viszont osszeszedtunk egy klafa formas kovet (nem kicsit), amit meg a tengeri giccsgyujtemenybe (kagylok uvegben, homok uvegben, keramia kagylo stb) beleillesztek majd ha letisztitottam es lefestettem szinesre. Nagy nehezen hazakeveredtunk, mar feltem hogy nem talalunk haza, de meglett a Windrose (Szelrozsa) appartmanhaz szerencsere.

Delutan megint elindultunk megkeresni a tengert, de most a falun keresztul, meg is lett 5 kerek percen belul. Megmutattuk Julinak a homokot, a siralyokat, es a hullamokat es o lelkesen dijazta is. A madarakat imadja nezni, mar otthon is mindig nezte a galambokat, szarkakat, cinkeket. Itt kicsit mas az elovilag. A strandon metszo szel fujt, de a nemet gyerekek vorosre csipett fejjel, fem(!!)asokkal lapatoltak a homokot siruhaban, nehogy megfazzanak. Idonkent egymasnak estek, nyilvan hamar rajottek, hogy a femlapat masra is jo a homokozason tul. Egyebkent szerintem a magyar gyerekek sokkal szebbek, de persze biztos elfogult vagyok. Egy szep gyereket lattunk, de annak is focilabdanyi volt a feje. Altalanos a vizenyos kek szem. Mindegy, majd ezt is megszokjuk. Julcsi dacara a rohadt hidegnek boldogan aludt a siralyok megtekintese utan a babakocsiban, mi meg kockara fagyva tologattuk a leszallo esteben.
A falu egyebkent fantasztikusan rendezett. Nem azt mondom, hogy egy mediterran hely, de jo allapotban vannak a hazak, apoltak a kertek, olyan mint egy jolfesult hajkorona. Belvaros, vagy ilyesmi nem nagyon van, a tengerhez vivo utca a kozpont, de en speciell abc-t vagy ilyesmit nem lattam egyaltalan. Hotelek, egy-egy etterem, kozmetika. Ilyesmi. Kocsiba kell ulni ahhoz, hogy az ember bevasaroljon. Mert amugy a szigeten van minden: Aldi, Penny, Plus, Lidl meg meg egy csomo, aminek a nevet en nem ismerem, ezert elfelejtettem. Nem olyan a berendezkedes mint otthon. Nincs foter, nincs kozert, nincs kulturhaz, se kocsma. Nem baj, megleszunk ezek nelkul is. Viszont vannak oriasi fenyok, tiszta levego, eddig ragyogo napsutes es beteg gyerekek. Vegulis miattuk jottunk, nem masert.
Az este mar a szokasos forgatokonyv szerint zajlott, 7-kor furdetes, 8-kor mar Juli jobbra el. Mi meg gondoltuk bekapcsoljuk a netet, megnezzuk a skajpot. Hat az IT-s gepe lehet hogy zoldebb, de hogy ezen sem megy a net az is biztos. Szoval meg vagyunk love, de talan csak atmenetileg, majd jon a Spezialist gondolom es reparal. Ugyhogy villamtelefonok a szuloknek, szokasos hosszu vacsora, az elet kezd visszaallni a rendes kerekvagasba, hiaba vagyunk 20 oranyi vezetesre otthontol. Persze hazudnek ha azt mondanam maris megszoktunk mindent. Ez egyaltalan nincs igy, de azert gondolom nem szabad turelmetlennek lenni, par honap biztos lesz mire belejovunk itt a dolgokba.

Utazas, megerkezes

Tulajdonkeppen minden relative gyorsan es olajozottan ment. Igaz, hogy a borondot a repter egyik sarkaban kicsit ki kellett pakolni, hogy a 32 kilos maximum sulyba tulsullyal egyutt beleferjunk (sikerult mintegy 37 kilot osszepakolni), igaz, hogy a babakocsit is teljesen ki kellett uriteni, amivel lett Juli, a kocsi es az oldaltaska mellett meg egy negyedik pakkom is a ket kezemre, igaz, hogy Juli bepisilt es nem vittem magammal potharisnyat neki, tehat egy szal zoknikaban kivillano vadlikkal utazott, igaz, hogy mindezzel a pakk mennyiseggel a repulohoz vivo buszra le- es felszallni egyaltalan nem tudtam egyedul es az is igaz, hogy elfelejtettek szolni a sztyuik a repulogepes rakodoknak, hogy lesz egy babakocsis es ezert csak alltam a gep mellett egyedul a kocsikaval, es Julival es a pakkjaimmal amig eszre nem vett valaki, de mindezek ellenere komolyabb komplikacio nem volt. Juli ebedjet, uzsijat es fozelekjet kerdezes nelkul felengedtek a repulore, ahol lehetett elore engedtek es amikor lattak, hogy benazok, mindig segitettek. Juli pedig nagyon elvezte a fenyeket, az embereket, a kijelzoket, csak vigyorgott, vigyorgott es vigyorgott mindenkire. Felszallasnal is meg olyan izgatott volt, hogy ugy kellett eroltetni a szopizast, inkabb rugozni akart meg es alldogalni. Aztan bumm beajult, mikor felszalltunk, o mar par meter magasan, de amugy jo melyen aluszkalt. A leszallasnal ebresztenem kellett, nem is akart szopizni, ugyanugy kellett birizgalni hogy szopizzon, mint egesz kicsi koraban amikor almabol ebresztettuk, hogy egyen mar egy keveset.
A berlini repteren a kiszallaskor vartam, hogy megkaphassam a babakocsit, de a szemelyzet azt mondta, hogy annyi lepcso lesz, jobban jarok, ha a boronddel egyutt veszem magamhoz. Oke. Julcsi csipore, oldaltaska oldalra, a babakocsi ossztartalma amit egy a repteren kert szemeteszsakba beleraktam pedig a kezembe. Hajra Berlin, Wilkommen! Elcammogtunk a futoszalagig, ahol Julika ropult ket idegen csaj kezebe, hogy megszerezzem a 32 kilos kis pakkot, na meg a babakocsit. Gondoltam egy troli azert nem artana, bar a babakocsink nem eppen iranytarto, ket kezzel kell navigalni, sebaj, majd lesz valami. Persze nana hogy nem volt nalam 1 euro, de szerencsere a troli elfogadta a fem szazforintost is. Ket gurulos kocsikaval egy ebredezo, gagyaraszo Julcsival joval a repulo osszes utasa utan kigordultunk a varoba. Zsolt volt mar az egyetlen, aki vart valakit. Hat megkapta. Meg is hatodott mikor meglatott minket.
Gyors peluscsere, oltozkodes, tankolas, szendvicseves, alma-banan Julinak utan elindultunk eszaknak. Csak Berlint megkerulni legalabb egy ora volt mikozben esett az eso. Aztan szepen haladtunk, eso elallt, semmi gond nem volt. ¾ 7 korul viszont Juli jelezte, hogy vacsi ido van. Sajna viszont az autopalyak errefele nincsenek ugy kiepitve, mint otthon, 100 km-kent van egy benzinkut es ott sincs nagy cico, talan egy szendvicset lehet venni. Tehat volt egy kis zenebona mig eljutottunk egy benzinkutig, ott viszont kaja es alvas kovetkezett. Este 9re ertunk a szigetre Kolpinsee-be. Gyors becuccolas, Juli furdes, alvas.
A lakas csucs. De igazan. A nappali, a konyha, meg az etkezo egy legterben vannak, ami jo, mert Julit le tudom tenni jatszani es kozben tudok fozni, mosogatni, mindig latja mit csinalok. Halvanykek szinu egy darabig a fal, aztan feher. Ez mondjuk kicsit korhazias hangulatot ad, de nem baj. A berendezes kizarolag az IKEAbol szarmazik. Kepek, kanape, fotel, a konyhai berendezesek, meg a mosogatogep is ikeas. Ez utobbit nem tudjuk egyelore hasznalni, latszik, nem vagyunk hozzaszokva. Kellemes, konnyen megszokhato ez a nagy legter. Juli is elvezi, hogy trappolhat a foldon, a hajopadlo nem olyan huvos, mint otthon a lakasunkban a kolapok, ezert nincs tiltas, mindenhova mehet. Megy is. Felkapaszkodik a fiokokra, az allithatos fa etetosszekere (olyan mint a Stokke, a csatja konkretan Stokke), az oszlopokra (ezek valasztjak el a konyhat es a nappalit), mindenre. Persze azert meg be kell lakni majd ezt a szobat, meg par dolog pl konyvespolc kell (Nem gondoltak ra, hogy konyvet is hozunk. Hoztunk par kilonyit).
A haloszoba akkora, mint a nappalink volt otthon. Ebben van a mi oriasi kovacsoltvas franciaagyunk, egy hatalmas tukor, szekrenyek es Juli baldachinos agyikoja is. Persze Ikea pelenkazo, szekrenyek, jaroka, amit akarsz. Mondjuk mi csak annyit szeretnenk majd valahogy, hogy Juli kicsit szeparaltan aludjon, mert reggel felelenkul attol, hogy mindharman egy szobaban vagyunk, jobb lenne ha inkabb visszaaludna. Nameg szol Zsoltnak az ebreszto, meg ilyesmi. Bar lehet hogy ezekhez pikk-pakk hozzaszokunk mindannyian, meglatjuk. A lakast ha mi kikoltozunk ki fogjak adni tobbgyerekes (2-3) anyukaknak, akik kezelesre hozzak a porontyokat, szoval ez a klassz berendezes nem (csak) nekunk szol. Nyilvan az atalakitasoknal is addig lehet elmenni majd, ami az utanunkjovoknek is hasznos lesz. Ezzel nincs is baj, normalis.