„Stadtluft macht frei”, a városi levegő szabaddá tesz. Ez a mondat a hétvégén rám is igaz volt, mégha nem is az eredeti értelmében. (A középkorban a városok kialakulását úgy szorgalmazták, hogy aki beköltözött a feudális nagybirtokokról a „mindenki földjére”, az szabadon élhetett és szabadon formálhatott véleményt.)
Szombaton kimenőt kaptam az uramtól és a kislányunktól. Greifswaldba mentem (kb. 80ezres egyetemi- és hanzaváros a szárazföldön), hogy élvezzem a diákos tempót, vegyek magamnak egy farmert, Julinak dzsekit (kinőtte az overallt) és kicsit szabad lehessek, mint a madár. Most már vittem magammal zenét (Sena-t, a csoki magyar bébit) és már magabiztosan vettem a német KRESZ akadályait. Faluban 50, országúton 100, hacsak a táblák másképp nem rendelkeznek. Kereszteződés nem old automatikusan sebességkorlátozást. Meg is úsztam bünti nélkül.
Megérkezés sima ügy, bár parkolni szemmel láthatóan már el is felejtettem. A főtéren és a környező utcácskákban csapatostul nyüzsögtek a diákok, vagy külföldiek az amúgy esős, randa időben. Kicsit én is sétálgattam, megtaláltam a St Nikolai templomot és egyebeket, de most direkt mindent kívülről néztem csak meg, hogy majd inkább együtt fedezhessük fel Zsolttal és Julival. Az utam célját hamar teljesítettem, megvettem az egyetlen méretben passzentos farmert (csak répanadrágot árulnak!), Julinak sokkal több mindent is, mint terveztem, és aztán céltalanul lődörögtem az utcákon. Az egyik falra felfestették Greifswald történelmének nagyobb állomásait. Majdnem 200 évig álltak svéd uralkodás alatt, de közel sem sínylették meg úgy, mint mi a 150 évet a törökjeinkkel. A kis túrát egy hatalmas bögre tejeskávé és szendvics koronázta meg.
Pár órát töltöttem egyedül. Nagyon jól esett, bár ezután legalább annyira vártam azt is, hogy újra együtt legyünk. Az időzítés jó is volt, érkezésem után 5 perccel ébredt Juli.
Szombaton kimenőt kaptam az uramtól és a kislányunktól. Greifswaldba mentem (kb. 80ezres egyetemi- és hanzaváros a szárazföldön), hogy élvezzem a diákos tempót, vegyek magamnak egy farmert, Julinak dzsekit (kinőtte az overallt) és kicsit szabad lehessek, mint a madár. Most már vittem magammal zenét (Sena-t, a csoki magyar bébit) és már magabiztosan vettem a német KRESZ akadályait. Faluban 50, országúton 100, hacsak a táblák másképp nem rendelkeznek. Kereszteződés nem old automatikusan sebességkorlátozást. Meg is úsztam bünti nélkül.
Megérkezés sima ügy, bár parkolni szemmel láthatóan már el is felejtettem. A főtéren és a környező utcácskákban csapatostul nyüzsögtek a diákok, vagy külföldiek az amúgy esős, randa időben. Kicsit én is sétálgattam, megtaláltam a St Nikolai templomot és egyebeket, de most direkt mindent kívülről néztem csak meg, hogy majd inkább együtt fedezhessük fel Zsolttal és Julival. Az utam célját hamar teljesítettem, megvettem az egyetlen méretben passzentos farmert (csak répanadrágot árulnak!), Julinak sokkal több mindent is, mint terveztem, és aztán céltalanul lődörögtem az utcákon. Az egyik falra felfestették Greifswald történelmének nagyobb állomásait. Majdnem 200 évig álltak svéd uralkodás alatt, de közel sem sínylették meg úgy, mint mi a 150 évet a törökjeinkkel. A kis túrát egy hatalmas bögre tejeskávé és szendvics koronázta meg.
Pár órát töltöttem egyedül. Nagyon jól esett, bár ezután legalább annyira vártam azt is, hogy újra együtt legyünk. Az időzítés jó is volt, érkezésem után 5 perccel ébredt Juli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése