Általában hasonlóan telnek a napjaink. Reggel Julcsi ébreszt minket 6-7 között, valahogy összevakarjuk magunkat, Zsolt elmegy dolgozni. 9 körül hozzávetőleges rend van a lakásban, mi pedig Julival tulképp készenállunk a napra. Ilyenkor vagy sétálunk egyet tízórai után, vagy bevásárolunk, intézkedünk stb. Fél 12 körül hazaérünk, kb. délben van az ebéd, és aztán szunya. Általában 2,5-3 órát alszik Juli, ezalatt újra rendberakom a lakást, ha kell főzni főzök, mosok stb. Néha hazaugrik ilyenkor Zsolt és iszunk együtt egy kávét. Ezt nagyon szeretem. 3 körül ébred Juli, kap uzsit, esetleg befut Melanie és Oszkár és elmegyünk együtt a strandra vagy játszóterezni, vagy fröccsözni, kávézni, sétálni, bármi. Zsolt munka után csatlakozik, aztán 6 körül hazajövünk, lassan készülünk az estére.
Az utóbbi időben beiktattunk párszor Zsolttal egy kis sporttevékenységet az estéinkbe. Lerakjuk Julit 8-kor, aztán elmegyek futni először én fél órát, aztán csere, megy Zsolt. Eddig talán háromszor voltunk. Az első kettő halálosnak tűnt, de az utolsó már kicsit jobban ment, és az erdőben futni, pláne most hogy virágzik a gyöngyvirág fantasztikus. Morajlik a tenger, virágillat a levegőben és mindenfelé zöld füvek, fák, rengeteg virág.
Keddenként szépen járok kórusra, este 7.10-kor ér Kölpinseebe a „szervezett turistabusz”, avagy az egyik kórustárs soküléses Toyotával és azzal utazunk 6-an a próbára. A 6. ember a csomagtartóban ül, igaz valamiféle ülésszerű és biztonsági öv ott is van, de azért az a hely inkább büntetés. Elméletileg még van egy ilyen fapad – szintén a kakasülőn. Én a második sorban utazok középen, mint gyerekkoromban is többnyire, kétoldalról préselnek a kórustagok, de a hangulat az oda- és visszaúton a legjobb, megy a viccelődés. A kóruspróba alatt fegyelmezett csendben üldögélünk. Pláne mióta Britta, a pszichocsaj pajtásom elült mellőlem, hogy a gyengébb hangokat támogassa. Micsoda szöveg! Most jobbomon is nyugdíjas néni, a ballomon is nyugdíjas néni. Nem nagyon beszélünk, bár az egyik múltkor megkérdezte, hogy terhes vagyok-e. Mondtam nem, csak kövér. Ennyiben maradtunk. A szünetben minden alkalommal kinyílik pár boros palack, és ha van szülinapos, hoz ennivalót is. Ilyenkor lehet beszélgetni. Már ha elcsípem, hogy miről is van szó, néha nagyon kell figyelnem, mert rendesen darálják a mondatokat egymás között. Azért általában megvan a fonal, még abban kell fejlődnöm, hogy valamit hozzá is tudjak szólni. Néha megy, néha nem, néha izgat, de általában tökre nem. Dalolunk, borozunk, mi kell még.
Az utóbbi időben beiktattunk párszor Zsolttal egy kis sporttevékenységet az estéinkbe. Lerakjuk Julit 8-kor, aztán elmegyek futni először én fél órát, aztán csere, megy Zsolt. Eddig talán háromszor voltunk. Az első kettő halálosnak tűnt, de az utolsó már kicsit jobban ment, és az erdőben futni, pláne most hogy virágzik a gyöngyvirág fantasztikus. Morajlik a tenger, virágillat a levegőben és mindenfelé zöld füvek, fák, rengeteg virág.
Keddenként szépen járok kórusra, este 7.10-kor ér Kölpinseebe a „szervezett turistabusz”, avagy az egyik kórustárs soküléses Toyotával és azzal utazunk 6-an a próbára. A 6. ember a csomagtartóban ül, igaz valamiféle ülésszerű és biztonsági öv ott is van, de azért az a hely inkább büntetés. Elméletileg még van egy ilyen fapad – szintén a kakasülőn. Én a második sorban utazok középen, mint gyerekkoromban is többnyire, kétoldalról préselnek a kórustagok, de a hangulat az oda- és visszaúton a legjobb, megy a viccelődés. A kóruspróba alatt fegyelmezett csendben üldögélünk. Pláne mióta Britta, a pszichocsaj pajtásom elült mellőlem, hogy a gyengébb hangokat támogassa. Micsoda szöveg! Most jobbomon is nyugdíjas néni, a ballomon is nyugdíjas néni. Nem nagyon beszélünk, bár az egyik múltkor megkérdezte, hogy terhes vagyok-e. Mondtam nem, csak kövér. Ennyiben maradtunk. A szünetben minden alkalommal kinyílik pár boros palack, és ha van szülinapos, hoz ennivalót is. Ilyenkor lehet beszélgetni. Már ha elcsípem, hogy miről is van szó, néha nagyon kell figyelnem, mert rendesen darálják a mondatokat egymás között. Azért általában megvan a fonal, még abban kell fejlődnöm, hogy valamit hozzá is tudjak szólni. Néha megy, néha nem, néha izgat, de általában tökre nem. Dalolunk, borozunk, mi kell még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése