Kiderült, hogy ez a szó univerzális. Az összes négylábúra vonatkozik, legyen az ló, szamár, disznó, macska, nyúl vagy éppen kutya. Mindez persze egy lassan 15 hónapos gyerek fejében van így. Hiába mutatjuk neki a könyvekben a különböző állatokat és szinkronizáljuk is őket, röfögünk, nyerítünk, galambturbékolást utánzunk, mekegünk, gyermekünk ránknéz és diadalmas tekintettel közli: vau-vau.
Az ő szemszögéből nézve ma megnéztünk pár vau-vaut élőben, egy közeli élelmes gazda tanyáján, aki beengedi az embereket a kertjébe, ezért belépőt szed, és megnézhetjük hogy élnek az állatok. Egyszeri beruházással vett hintát, csúszdát, játékokat, épített egy mini golf pályát, ezekkel az eszközökkel sok teendője nincs, viszont a belépővel kitermeli az állatok táplálékára valót. Ügyes húzás. A „városi” vagy mondjuk inkább fürdőhelyi gyerekek nem találkoznak mindennap kecskével meg szamárral, örömmel simogatják a szelíd, gyerekekhez szokott állatokat.
Julcsi is lázbajött a vau-vauktól. Minden állathoz közel akart férkőzni. Még a disznókhoz is. Mindegyiket megetettük, megsimogattuk.
A szamár volt a kedvence, még a homlokát is odadugta volna legnagyobb szeretete jeléül Juli, de a szamár annyira nem volt szamár, hogy ezt hagyja. Végül a játékokat is kipróbáltuk, aztán valahogy nagy nehezen kitereltük a lányt a farmról, amit nagyképűen „ranch”-nek neveznek.
További képek ITT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése