Ezúttal ezt a feliratot nem egy autó hátsó ablakára ragaszthattuk volna, hanem a koserow-i evangélikus templom ajtajára. Lévén Zsolt ügyeletben, a kórus pedig szükséghelyzetben, Juli és én elmentünk együtt az istentiszteletre. Ahogy Clemens, a karnagy utóbb megfogalmazta, kettő szélsőséges emberi viselkedést lehetett megfigyelni a kóruson belül. Az egyiket mi képviseltük Julival, Juli csúszott-mászott a kövön, hogy megkaparintsa az elgurult gumi halacskáját miközben mi épp Händel Utrechti tedeumját próbáltuk megszólaltatni, én pedig valami oknál fogva nem fekete-fehérbe öltöztem, mint az összes többi kórustag, hanem színes virágmintás harisnyába, zöld szoknyába, pulcsiba és minderre farmerdzsekit húztam. Ketten együtt, plusz a világoskék babakocsi egészen különleges látványt alkottunk, és pláne reflektorfénybe kerültünk, mert a kórus az oltár előtt énekelt – tehát Juli az oltár előtt játszott. A másik viselkedésbeli végletet egy másik kórustag képviselte, aki amiatt mert drapp kabátban jött, nem állt be énekelni közénk.
Juli és főleg az én szerencsémre Zsolt egy kolléganője, Anette és a barátja eljött velünk, hogy ha bármi gond lenne, akkor segítsen. Az ominózus Händel után úgy gondoltam, hogy ezt a segítséget igénybe veszem. Anette megkapta Julit babakocsistul és elhagyták a templomot, ahol amúgy „Goldener Konfirmation” volt, ami kb. annyit tesz, hogy akik 50 évvel ezelőtt konfirmáltak, megerősítették a fogadalmukat. A kedélyek elcsitultak. Juliék sétáltak a gyönyörű időben, bent pedig semmi nem zavarta meg a továbbiakban az ünneplést. Az istentisztelet után nincs kézfogás a lelkésszel, mint otthon, de azért összeismerkedtünk, nagy lelkesedéssel üdvözölt minket a nyájban. Ilyen belépő után, remélhetőleg legközelebb a gyülekezet egy kicsit kevésbé feltűnő tagjaként találkozunk újra.
Juli és főleg az én szerencsémre Zsolt egy kolléganője, Anette és a barátja eljött velünk, hogy ha bármi gond lenne, akkor segítsen. Az ominózus Händel után úgy gondoltam, hogy ezt a segítséget igénybe veszem. Anette megkapta Julit babakocsistul és elhagyták a templomot, ahol amúgy „Goldener Konfirmation” volt, ami kb. annyit tesz, hogy akik 50 évvel ezelőtt konfirmáltak, megerősítették a fogadalmukat. A kedélyek elcsitultak. Juliék sétáltak a gyönyörű időben, bent pedig semmi nem zavarta meg a továbbiakban az ünneplést. Az istentisztelet után nincs kézfogás a lelkésszel, mint otthon, de azért összeismerkedtünk, nagy lelkesedéssel üdvözölt minket a nyájban. Ilyen belépő után, remélhetőleg legközelebb a gyülekezet egy kicsit kevésbé feltűnő tagjaként találkozunk újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése