Elképesztő lassan készülődtünk vasárnap reggel. Tízórai, ebédfőzés, ajándékcsomagolás, 11-kor, amikor már ott kellett volna lennünk a buliban, még javában tevékenykedtünk. Indulás előtt még felhívtam Melanie-t, hogy jobban vannak-e, Oszkárnak a héten tüdőgyuszija volt, tutira mehetünk-e hozzájuk. Na a hideg zuhany ekkor ért csak igazán, kiderült, hogy a buli már előző nap lezajlott. Ez olyan sokkhatásként ért, hogy köpni-nyelni sem nagyon tudtam. Kibogoztuk, hogy a félreértést a német nyelv okozta. Sonnabend németül szombatot jelent és nem vasárnap estét. Ráadásul én régóta (hetek óta) hittem teljes meggyőződéssel, hogy a buli vasárnap lesz. Nagyon szégyelltem, hogy az egyetlen igazi itteni barátnőm bulijáról lecsúsztunk egy félreértés miatt. Pláne úgy, hogy nagy lendülettel készültünk rá. Ebben a hangulatban, ölünkben a salátástálban a dobmentes csokitortával, 1,5 órás késéssel indultunk otthonról.
Heikénél a ragyogó napsütésben, a kertben álltak az asztalok, a népek vidáman ebédeltek, gyereksereg rohangált. Egy héthetes kisfiú volt a legfiatalabb, Juli követte őt korban, aztán egy hároméves kislány és nagyobb 8-10 évesek jöttek. Juli Franzot, Heike 8 éves fiát nagyon szereti. (Ez a kisfiú emelte őt föl legutóbb úgy, mint ahogy a macskáját szokta.) Vele játszott egy kicsit, legózott, meg a macskát simogatta és követte mindenhová. Aztán nagyon nagyon nehezen, apukája karjaiban elaludt és leraktuk egy csendes szobába pihenni. A felnőtt társaság teljesen vegyes volt, ott volt a korábban a klinikán dolgozó bőrgyógyász a családjával, a helyi lelkész a fiával, Lübeckből egy barátnő a családjával, Britta és Anette, a pszichocsajok, és még ki tudja, hogy kik voltak a többiek. Mindenesetre kellemes csapat jött össze, a gyerekek egymást nyúzták, a felnőttek pedig nyugodtan tudtak fecsegni. Heike nagyon örült a bicajdudának és a csokis sütinek is, tényleg látszott rajta, hogy veszi a lapot. Julcsi 4 után ébredt, kapott joghurtot és átautóztunk Melanie-ékhoz. Ha már a buliról lecsúsztunk, azért az ajándékokat odaadtuk, és a kicsik tudtak játszani Oszkár menő új homokozójában. Szórták rendesen a homokot, ahogy kell. Mondjuk Juli számára ennél a virágágyás lényegesen érdekesebb volt a csigákkal és egyebekkel, de mivel Oszkár nem mehetett bele, ezért Julcsinak sem engedtük meg, hogy ne törjön ki a patália. Aztán 6-kor hazamentünk, hogy ki-ki nyugalomban végezhesse a maga esti kis rutinját. Nagyon tömény, de végül igazán jó kis napunk lett.
Heikénél a ragyogó napsütésben, a kertben álltak az asztalok, a népek vidáman ebédeltek, gyereksereg rohangált. Egy héthetes kisfiú volt a legfiatalabb, Juli követte őt korban, aztán egy hároméves kislány és nagyobb 8-10 évesek jöttek. Juli Franzot, Heike 8 éves fiát nagyon szereti. (Ez a kisfiú emelte őt föl legutóbb úgy, mint ahogy a macskáját szokta.) Vele játszott egy kicsit, legózott, meg a macskát simogatta és követte mindenhová. Aztán nagyon nagyon nehezen, apukája karjaiban elaludt és leraktuk egy csendes szobába pihenni. A felnőtt társaság teljesen vegyes volt, ott volt a korábban a klinikán dolgozó bőrgyógyász a családjával, a helyi lelkész a fiával, Lübeckből egy barátnő a családjával, Britta és Anette, a pszichocsajok, és még ki tudja, hogy kik voltak a többiek. Mindenesetre kellemes csapat jött össze, a gyerekek egymást nyúzták, a felnőttek pedig nyugodtan tudtak fecsegni. Heike nagyon örült a bicajdudának és a csokis sütinek is, tényleg látszott rajta, hogy veszi a lapot. Julcsi 4 után ébredt, kapott joghurtot és átautóztunk Melanie-ékhoz. Ha már a buliról lecsúsztunk, azért az ajándékokat odaadtuk, és a kicsik tudtak játszani Oszkár menő új homokozójában. Szórták rendesen a homokot, ahogy kell. Mondjuk Juli számára ennél a virágágyás lényegesen érdekesebb volt a csigákkal és egyebekkel, de mivel Oszkár nem mehetett bele, ezért Julcsinak sem engedtük meg, hogy ne törjön ki a patália. Aztán 6-kor hazamentünk, hogy ki-ki nyugalomban végezhesse a maga esti kis rutinját. Nagyon tömény, de végül igazán jó kis napunk lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése