Kórustalálkozó

Ezen a kicsi szigeten olyan kórusélet van, mintha nem is az üveghegyen túl laknánk. A hétvégén a sziget összes énekkara találkozott, ami azt jelentette, hogy fellépett a zinnowitzi, a koserow-benzi (ez a miénk), a heringsdorfi, az Usedom városi evangélikus kórus és a lelkészek kórusa. (Itt a többség evangélikus.) Ezenkívül pedig a szigeten működik egy fúvószenekar is, ők is bemutatták a tudományukat. Az énekkarok egyenként és közösen is énekeltek, fúvós vagy zongora kísérettel, volt mindenfajta formáció, amit csak 1,5 órában elképzelni lehet. Az egész estét egy túlbuzgó karnagy fogta össze, aki azért ilyen lelkes, mert most érkezett Greifswaldból és tele van tettvággyal - nagyon fárasztó ember. Kicsit számomra megterhelő volt, hogy délután 3-től 7-ig próbáltunk, igaz volt kávé- és sütiszünet, sőt még zsírosdeszka is, 7-kor pedig kezdődött a koncert. A koncert szerintem kicsit vegyesen sikerült, a mi kórusunk például jó volt, de már nem is tudom melyiknél szabályos fizikai fájdalmat éreztem, amikor megszólaltak. Az usedomi énekkar karnagya, aki egyébként az ottani templom kántora is, egy igazi megöregedett hippi benyomását keltette, hosszú ősz haj és szakáll, kerek szemüveg, és ennek megfelelően laza is volt. Volt olyan darabjuk, amikor a férfiszólam – azaz a karnagy egymaga – csak annyit énekelt, hogy pam-pam-pam, míg a női szólamok időnként sikítottak egyet. Ez a rész nagyon vicces volt, de a koncert végén már tűkön ültem, hogy mehessek. Egy teljes délután bőven elegendő volt a dalolászásból, a koncert után szárnyaltam hamar haza a pici családkámhoz.

A kóristalány hazaért