Úúú kicsit ciki

Madlenről kiderült, hogy Melanie-nak hivják. De nem szólt, csak amikor már legalább ötödszörre mondtam neki, hogy Madlen. Ami még kínosabb, hogy időnként a fiát lemarkuszozom. De hogy miért, azt egyszerűen elképzelni sem tudom, nem ismerek egy Markuszt sem, és tudom, hogy a fiúcskát Oszkárnak hívják. Na mindegy. Csak megjegyzem most már lassan. Madlen-Melanie eljött hozzánk látogatóba. Egyedül jött, Juli aludt, Oszkár szintén, csak épp a bölcsiben. Elhozta a „sárga oldalak” (yellow pages) szigeti kiadását, és kiirogattuk belőle a reklámügynökségeket. Talán jelent valamit, hogy mindössze kettőnek van internetes oldala. Az egyiket megnéztem, olyan feliratokat fújnak a falra, hogy pl.: autószerelő vagy zöldséges. Megmutattam Melanie-nak, hogy otthon miket csináltam, csak a fejét csóválta. Állítólag a szigeten annyira nincs munka, hogy a fiatalok egyetemre már igyekeznek máshová menni, és vissza sem jönnek.
Aztán felébredt Juli, Melanie is elugrott Oszkárért és indult a dzsembori. Két hónap korkülönbség van kettőjük között, fejlettségben hasonlóak, csak Juli vagányabban áll, Oszkár inkább ücsörög még. Amúgy pedig a zacskók, krumplik, hagymák röpködtek minden irányban. És együtt ütötték az ablakot. Jófejek voltak.

Juli csavargatja Oszkár fülét, ezért vág ilyen képet a kissrác.