A szombati napunk szinte csak a kirándulásról szólt, hogy Zsoltnak könnyebb legyen elviselnie a böjtöt. Gyalogtúra Ükeritzben délelőtt, gyalogtúra Loddinban délután. Ükeritz két faluval van délebbre tőlünk és épp esküvői kiállítást tartottak a kastélyban. Na ezt kihagytuk köszönettel, már mögvót. Inkább kisétáltunk az erdőn keresztül (a nálunk lévő erdő folytatása, tehát kellemesen ismerős hangulatú) a tengerpartra és onnan újra az erdőn át a faluba. Julit a puttonyban vittük, rugózva sikongatott benne, mi meg nézegettük a mohazoknis fákat. A tengerpart itt nincs még annyira sem kiépítve, mint nálunk. Pár pizzéria és egyéb falatozó tartja egymás hátát, ha feltámadna a szél. A faluban egész sor új beruházást láttunk. Szemmel láthatóan a vasútállomás is mostanában készült, az óvoda is új lehet, még nincs elrendezve a kertje és sok az újépítésű családi ház. Zsolt felvetette, hogy talán ide is költözhetnénk. Talán. Vagy talán inkább mégsem.
Loddin egy igazi halászfalu az Achterwasser-tó partján. Semmi nagyzolás, mégis romantikája van. Kölpinsee és Loddin összenőttek, mint Balatonboglár és Balatonlelle. Tehát ha egyenesen kisétálunk a főutcánkon, akkor nem is olyan hosszú idő után már Loddin kockaköveit koptatjuk. A látvány viszont egész más. Az összes ház nádfedelű, ezért időnként olyan érzés mintha a skanzenben sétálnánk Szentendrén. Az bolondítja meg az összképet (na nem nagyon), hogy előfordul egy-két mustársárga vagy terrakotta színű fal. Az udvarokban virágzik mindenhol az ültetett krokusz és a hóvirág. Általában szabályos kör alakban ültetik le őket, de olyat is láttunk, hogy egyenlő távolságra álltak egymástól a virágok egy jókora téglalapon a természetes összhatás érdekében. A bokrokra tarka-barka műanyagtojásokat aggatnak, jelezvén, hogy közeleg a húsvét. Ez nekem nagyon tetszik, vettem is tojáskákat, és hoztunk haza egy ágat az erdőből, hogy legyen mire ráakasztani őket. A vízparton romantikus nádtenger fogadott minket, teljesen otthoni, balatoni érzéseket keltve. A tó másik részén pedig találtunk egy haléttermet. Hmm, ide majd eljövünk egyszer ebédelni mindenképp, csak legyen már vége ennek a böjtnek.
Loddin egy igazi halászfalu az Achterwasser-tó partján. Semmi nagyzolás, mégis romantikája van. Kölpinsee és Loddin összenőttek, mint Balatonboglár és Balatonlelle. Tehát ha egyenesen kisétálunk a főutcánkon, akkor nem is olyan hosszú idő után már Loddin kockaköveit koptatjuk. A látvány viszont egész más. Az összes ház nádfedelű, ezért időnként olyan érzés mintha a skanzenben sétálnánk Szentendrén. Az bolondítja meg az összképet (na nem nagyon), hogy előfordul egy-két mustársárga vagy terrakotta színű fal. Az udvarokban virágzik mindenhol az ültetett krokusz és a hóvirág. Általában szabályos kör alakban ültetik le őket, de olyat is láttunk, hogy egyenlő távolságra álltak egymástól a virágok egy jókora téglalapon a természetes összhatás érdekében. A bokrokra tarka-barka műanyagtojásokat aggatnak, jelezvén, hogy közeleg a húsvét. Ez nekem nagyon tetszik, vettem is tojáskákat, és hoztunk haza egy ágat az erdőből, hogy legyen mire ráakasztani őket. A vízparton romantikus nádtenger fogadott minket, teljesen otthoni, balatoni érzéseket keltve. A tó másik részén pedig találtunk egy haléttermet. Hmm, ide majd eljövünk egyszer ebédelni mindenképp, csak legyen már vége ennek a böjtnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése