2008. március 10., hétfő

Szintén zenész

Ha vasárnap, akkor uszoda. A kicsi lányunk tegnap reggel viszont úgy döntött, hogy ő 6-kor kel. Az még csak hagyján, hogy ennek köszönhetően Zsolt és én is, de hogy nem is aludt vissza, tehát mi sem, az már egy kicsit fárasztóvá tette a napot. Hogy bírja a vizesprogramot, 9-ig folyamatosan próbáltuk hol az ő ágyában hol a miénkben visszaaltatni, de nem és nem ment, úgyhogy egy ponton túl feladtuk, fölnyaláboltuk magunkat és elkocogtunk az utcavégre.
Ahogy beérkeztünk a medencébe, már robogott is felénk Elke, hogy bemutassa nekünk Cathleent és Thilot, a zenészházaspárt, valamint gyerekeiket az 5 hónapos Heinrich-ot és a 6 éves Tellmann-t. Gondolván, hogy mi is zeneszerető népek vagyunk, Zsolt zenekarban hegedül is, ezért majd milyen tök jól megértjük egymást. A vicc az, hogy ez így is lett. Thilo („nyak Thilo” - egy férfiembert takar ez a remek név,) elektrotechnikusból avanzsált át gitárossá, és három zenekarban játszik jazz zenét. Cathleen pedig diplomás tangóharmonikás (!), aki szabad idejében gyerekdalokat ír. A cd-jét még korábban megvettük, fülbemászó kis dalocskák vannak rajta, helyesek. Persze Halász Juditot, Gryllus Vilmost és Szabó Gyulát a rátóti csikótojással nem tudja lesöpörni a trónusról, de valahol utánuk elfér. Thilo német létére totál laza, mindenfélét kérdezett, mesélt, a végén már sörözni hívott minket. Madlen is itt volt, most már telefonszámot cseréltünk. Hihetetlen, még a végén lesznek barátaink!
Az alváshiány ellenére Juli most érezte magát szerintem eddig legjobban. Állt a medence szélén a kisvízben, és torka szakadtából sikongatott. Már nem kapaszkodott annyira kétségbeesetten belém, sőt az apukájával is merült és nyugodtan, nyitott szemmel úszott felfele. Elke azt akarta, hogy ugorjon be a vízbe. Juli viszont ezt annyira nem akarta. Kiültettük a medence szélére, mi meg bentről csalogattuk, hívogattuk. Hogy előredőljön, Elke megtámasztotta a kezével, de a lányunk megfogta a kezét, levette magáról és ránézett, mintha azt mondaná: „ne fogj meg!” Egyébként pedig a lámpák sokkal jobban érdekelték, mint a víz vagy a bohóckodó szülei. Végül mégis bezuttyant és jutalmul megrágcsálhatott egy gumirozmárt.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Na tudtam én, hogy nem telik sok időbe és összepajtiztok valakikkel.:-)A végén még buli lesz buli hátán:-) És figyelj ők is ott laknak a kicsiny falucskában?

Hát a reggel 6 durva, mi már csak tudjuk, nálunk már ez a megszokott, minden nap ekkor kel Máté..

Szofi írta...

Timikem, szia! Gondolom te vagy. :) Aaa nem, azert az mar sok lenne a jobol, ha itt is laknanak. Wolgastban laknak, az kb fel ora kocsival. Nem veszes. Remelem jonnek most vasarnap is es akkor lehet pajtizni! Juhejjj