Így tudnám kis triónkat leginkább jellemezni.
A hangya, Zsolt, szorgalmasan tevékenykedik nap-nap után. 7 és fél 8 körül már vizitel, sorban veszi fel / nézi meg a gyerekeket. Mindennap kitalálnak neki valamilyen megbeszélést, azt végigüli, és aztán délután vagy még vizitel és adminisztrál, vagy csak adminisztrál. Most nagyon sok a teendője, mert egyszerre sok-sok gyerek elment, azoknak el kell készíteni / lejegyezni a záróvizsgálatot, aztán pedig a zárójelentést is fel kell venni diktafonra. A sok-sok elmenő helyére, pedig sok-sok újat kapott, nyilván, hogy ne álljon "üresen". Az újaknál pedig készíteni kell egy olyan dokumentumot, ami összefoglalja a beteg összes eddigi búját, bánatát (talán kórtörténet lehet erre a hivatalos elnevezés). Ehhez a gyerek egész mappáját át kell tanulmányozni. Mindezzel ha a német anyanyelve lenne, semmi probléma nem lenne. Zsolt professzornője például 15 perc alatt végez pl. a zárójelentéssel. Zsoltnak ehhez egy órára van szükség. Mivel itt 10-15 gyerek elmeneteléről, érkezéséről van szó, ilyen tételnél jelentős az a különbözet, amennyivel többet Zsoltnak munkára fordítania kell. Pedig most már sokkal ügyesebben megy neki minden, mint az elején. Németül is már egészen Fitti Paldi. És mégis… A héten csütörtök, péntek, szombat, vasárnap ügyeletes is lesz. Szóval kicsit sok, nem unatkozik.
Egyébként azért jut rá ennyi munka, mert Birgit, a klinika vezetője, kirúgta a főorvosnőt. Testületileg közutálatnak örvendett szegény nőci, kb. egy hónappal hamarabb jött, mint Zsolt, azonnal megváltoztatott egy csomó mindent, eljátszotta a nagyfőnököt, ráadásul sokaknak az önbizalmát is elvette, olyan megjegyzéseket tett. Addig-addig mesterkedett, hogy aztán 3 hónap után mennie kellett. A helyét a professzornő vette át, tehát eggyel kevesebben vannak az orvoskák. Ez több ügyeletet, és több egy főre jutó beteget jelent. Hát innen fúj a szél.
A kis bogarunk, Juli. Szombaton reggel egy kullancsot szedtünk ki a fülcimpájából. Őt különösebben ez a dolog nem rázta meg, mi viszont persze megijedtünk, hiszen mindennap sétálunk az erdőben minimum egy órát. Beoltatni magunkat Zsolt szerint nincs értelme, nem fertőzöttek itt a kullancsok. Lyme-kór ellen pedig nem véd az oltás. Ezzel egyidőben hőemelkedése is lett a pindurnak, estére pedig láza. Az orra folyamatosan bedugulva, szóval megint megy a porszívózás. Szerencsére a kedélye csak szombaton volt rossz, vasárnap már nyüzsgött-mozgott megint és a láza is lement. Ma még jönnek a klassz buborékok az orrából, talán holnapra jobban lesz.
Ezerrel beindult nála a fogzás is. Egy hét alatt 3 foga kibújt (eddig összesen volt ennyi), és látszik, hogy még másik kettő is kifelé tart, szinte a recék már kint vannak. Ömlik a nyála szegénynek emiatt folyamatosan és mindent megrágcsál ami a szája ügyébe kerül legyen az papír, fa, fém, textil vagy műanyag. Szerencsére jól viseli, csak néha sír fel éjszaka, de aztán alszik is tovább.
Az állást sokat gyakorolja, kileng időnként előre-hátra, aztán vagy megtalálja az egyensúlyát, és stabilan megáll, vagy pedig lezuttyan a földre. Néha, ha mindkét keze televan, megtesz egy-egy lépést is, akkor örül, hogy milyen ügyes, de egyelőre ennyivel megelégszik. Mi meg persze nem erőltetjük. Már ettől is odavagyunk.
A tücsök pedig ezúttal ki lenne más, mint én. A múlt héten kétszer is elmentem este. Egyszer kóruspróbára kedden, egyszer pedig kórusszereplésre szombaton. A szereplés apropóját az adta, hogy Schleswig-Holsteinből idelátogatott egy másik kórus, hogy a kelet-nyugati előítéleteket csökkentsék egymás között. Fogalmam sincs, hogy ez sikerült-e, mert végig totál elkülönültek tőlünk keletiektől (hahaha). Az én esetem vicces, totál nem illek a képbe, de Brittáé, a pszichológus lányé (Britney-nek hívom) sem rossz, mert ő meg nyugatról jött dolgozni Usedomra. Mindegy. Rettenetes színvonalon, ámde hosszan énekeltek a „nyugatiak”, fellépett egy totál nem összhangban lévő fúvószenekar is utánuk szintén nyugatról, s végre mi jöttünk. Mi jók és rövidek voltunk. Aztán következett a vacsi. A kórustagok közül mindenki hozott valami ennivalót, (csak Britney és én nem), amit aztán igen jó étvággyal elfogyasztottunk. A lelkész rendkívül propagálta nekem a helyi bölcsi-ovit (van kórus az oviban, egy fizioterapeuta, kézműveskednek, opcionálisan lengyelül lehet tanulni stb), a karnagy pedig a magyar élményeiről sztorizott. Errefele mindenkinek van magyar élménye és ezek többségében viccesek, mindenképpen rendkívül sokat elárulnak az akkori időszakról. Lehet, hogy össze kellene gyűjteni őket.
No, így zümmögünk mostanság, ki-ki a maga stílusában.
A hangya, Zsolt, szorgalmasan tevékenykedik nap-nap után. 7 és fél 8 körül már vizitel, sorban veszi fel / nézi meg a gyerekeket. Mindennap kitalálnak neki valamilyen megbeszélést, azt végigüli, és aztán délután vagy még vizitel és adminisztrál, vagy csak adminisztrál. Most nagyon sok a teendője, mert egyszerre sok-sok gyerek elment, azoknak el kell készíteni / lejegyezni a záróvizsgálatot, aztán pedig a zárójelentést is fel kell venni diktafonra. A sok-sok elmenő helyére, pedig sok-sok újat kapott, nyilván, hogy ne álljon "üresen". Az újaknál pedig készíteni kell egy olyan dokumentumot, ami összefoglalja a beteg összes eddigi búját, bánatát (talán kórtörténet lehet erre a hivatalos elnevezés). Ehhez a gyerek egész mappáját át kell tanulmányozni. Mindezzel ha a német anyanyelve lenne, semmi probléma nem lenne. Zsolt professzornője például 15 perc alatt végez pl. a zárójelentéssel. Zsoltnak ehhez egy órára van szükség. Mivel itt 10-15 gyerek elmeneteléről, érkezéséről van szó, ilyen tételnél jelentős az a különbözet, amennyivel többet Zsoltnak munkára fordítania kell. Pedig most már sokkal ügyesebben megy neki minden, mint az elején. Németül is már egészen Fitti Paldi. És mégis… A héten csütörtök, péntek, szombat, vasárnap ügyeletes is lesz. Szóval kicsit sok, nem unatkozik.
Egyébként azért jut rá ennyi munka, mert Birgit, a klinika vezetője, kirúgta a főorvosnőt. Testületileg közutálatnak örvendett szegény nőci, kb. egy hónappal hamarabb jött, mint Zsolt, azonnal megváltoztatott egy csomó mindent, eljátszotta a nagyfőnököt, ráadásul sokaknak az önbizalmát is elvette, olyan megjegyzéseket tett. Addig-addig mesterkedett, hogy aztán 3 hónap után mennie kellett. A helyét a professzornő vette át, tehát eggyel kevesebben vannak az orvoskák. Ez több ügyeletet, és több egy főre jutó beteget jelent. Hát innen fúj a szél.
A kis bogarunk, Juli. Szombaton reggel egy kullancsot szedtünk ki a fülcimpájából. Őt különösebben ez a dolog nem rázta meg, mi viszont persze megijedtünk, hiszen mindennap sétálunk az erdőben minimum egy órát. Beoltatni magunkat Zsolt szerint nincs értelme, nem fertőzöttek itt a kullancsok. Lyme-kór ellen pedig nem véd az oltás. Ezzel egyidőben hőemelkedése is lett a pindurnak, estére pedig láza. Az orra folyamatosan bedugulva, szóval megint megy a porszívózás. Szerencsére a kedélye csak szombaton volt rossz, vasárnap már nyüzsgött-mozgott megint és a láza is lement. Ma még jönnek a klassz buborékok az orrából, talán holnapra jobban lesz.
Ezerrel beindult nála a fogzás is. Egy hét alatt 3 foga kibújt (eddig összesen volt ennyi), és látszik, hogy még másik kettő is kifelé tart, szinte a recék már kint vannak. Ömlik a nyála szegénynek emiatt folyamatosan és mindent megrágcsál ami a szája ügyébe kerül legyen az papír, fa, fém, textil vagy műanyag. Szerencsére jól viseli, csak néha sír fel éjszaka, de aztán alszik is tovább.
Az állást sokat gyakorolja, kileng időnként előre-hátra, aztán vagy megtalálja az egyensúlyát, és stabilan megáll, vagy pedig lezuttyan a földre. Néha, ha mindkét keze televan, megtesz egy-egy lépést is, akkor örül, hogy milyen ügyes, de egyelőre ennyivel megelégszik. Mi meg persze nem erőltetjük. Már ettől is odavagyunk.
A tücsök pedig ezúttal ki lenne más, mint én. A múlt héten kétszer is elmentem este. Egyszer kóruspróbára kedden, egyszer pedig kórusszereplésre szombaton. A szereplés apropóját az adta, hogy Schleswig-Holsteinből idelátogatott egy másik kórus, hogy a kelet-nyugati előítéleteket csökkentsék egymás között. Fogalmam sincs, hogy ez sikerült-e, mert végig totál elkülönültek tőlünk keletiektől (hahaha). Az én esetem vicces, totál nem illek a képbe, de Brittáé, a pszichológus lányé (Britney-nek hívom) sem rossz, mert ő meg nyugatról jött dolgozni Usedomra. Mindegy. Rettenetes színvonalon, ámde hosszan énekeltek a „nyugatiak”, fellépett egy totál nem összhangban lévő fúvószenekar is utánuk szintén nyugatról, s végre mi jöttünk. Mi jók és rövidek voltunk. Aztán következett a vacsi. A kórustagok közül mindenki hozott valami ennivalót, (csak Britney és én nem), amit aztán igen jó étvággyal elfogyasztottunk. A lelkész rendkívül propagálta nekem a helyi bölcsi-ovit (van kórus az oviban, egy fizioterapeuta, kézműveskednek, opcionálisan lengyelül lehet tanulni stb), a karnagy pedig a magyar élményeiről sztorizott. Errefele mindenkinek van magyar élménye és ezek többségében viccesek, mindenképpen rendkívül sokat elárulnak az akkori időszakról. Lehet, hogy össze kellene gyűjteni őket.
No, így zümmögünk mostanság, ki-ki a maga stílusában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése