Azok kedvéért, akikkel nem sikerült otthon találkozni.
Simán hazaérkeztünk, 15 óra alatt levezettük a Kölpinsee – Budapest távolságot (13 óra alatt megtehető a táv, csak mi Brnonál egy hatalmas karambol miatt két órát vesztegeltünk). Juli végigaludta az utat, csak akkor ébredt fel, amikor útközben megálltunk. Otthon már a lakásunkban vártak minket Zsolt szülei, és gyakorlatilag innentől kezdve nem is nagyon voltunk többet egyedül, mindig volt egy kis pezsgés körülöttünk, amit persze totál élveztünk, vagyunk mi egyedül amúgy eleget Kölpinseeben.
Húsvét hétvégéjét Pécsen szerettük volna tölteni, de Julinak 39 fok fölé ment a láza, úgyhogy nyaraltunk Pesten Zsolt szüleinél az Ecseki Panzióban. Anyuék nagyon szerettek volna látni minket, de mivel mi nem tudtunk menni, hát jött a hegy Mohamedhez és húsvét hétfőn felutaztak Pestre. Apa kedden visszautazott a munka miatt, anya viszont szerdán is maradt, sőt a hétvégén újra felutazott hozzánk, hogy a dalrepertoárjába bevezesse Julcsit és segítsen nekünk.
Elég sok apróbb-nagyobb teendőnk volt otthon. Zsoltnak az első napon kikapta egy szájsebész a bölcsességfogát, amit már irdatlanul fájlalt, illetve intézgette a gyermekgyógyászat szakvizsga elfogadtatáshoz szükséges papírokat a korábbi munkahelyein, a minisztériumban, az egyetemen. Igazán nem unatkozott, jó sokat izgult a hivatalos ügyek miatt.
Mi Julival napközben nosztalgia sétákat tettünk az otthoni kedvenc útvonalamon, elugrottunk a védőnőhöz, ügyet intéztünk és készültünk a szülinapi zsúrra. Mindkettőre.
28-án összegyűlt nálunk Zsolt nagyija, szülei, tesója, illetve a nővérem Katussal és Marcival Pécsről. Tortáztunk, Juli körül forgott az élet, amitől ő szemmel láthatólag teljesen felvillanyozódott. Falatozott a tortából, kezet mosott a gyümölcssalátában, dobálta ki az almadarabkákat belőle, és közben vigyorgott, dumált, jól érezte magát. Megint megmutatta, hogy tud már kapaszkodás nélkül is állni.
A másik zsúr egy egész ribi-eseménysorozatot zárt le. Szerdán Márti és Kinga szülinapi ajándékaként színházba mentünk (én alakítottam Mártit, aki ekkor pont Dublinban húsvétolt Jucinál), a Nápolyi kísérteteket néztük a Radnótiban. Kísértet nem volt, de vidámság igen, felfokozva ásványvízzel és pereccel a szünetben. Csütörtökön ribitalálkozó volt olyan létszámmal, mint a régi szép időkben a disszidálás-sorozat előtt. Márti hazajött a dublini kiruccanásról, Hugi Barcelonából, hozta a tesókáját és Péter Ágit is, Vicus Füredről érkezett és hát a stabil tagok, Timi, Sori, Kingu sem hiányozhattak. Végül vasárnap volt a barátokkal a fergeteg parti. Juli korosztályából (egész véletlenül…) csak fiúk jöttek el, Máté volt az igazi nagyfiú a csapatban, simogatta a kicsiket, bevezette Julit a kölesgolyó evés műfajába, dobálta a lufikat, jött-ment a szobában. Erik hét hónaposan állva kapaszkodott az asztalba, mindent és mindenkit alaposan megszemlélt (a kezével), Bruni és Viktor pedig a három hónapjukkal mindezt hihetetlen türelemmel és éberséggel figyelték. Julcsi sokat-sokat mosolygott, falatozott, kicsit dülöngélt Halász Jutkára, örült a nagyon szuper ajándékoknak, élvezte a többi gyerek társaságát.
Másnap még a bátyámék is befutottak Lénával és Blankával, kicsit játszott a három lány. Este pedig Banya is beugrott hozzánk. Vacsi után kidobta a taccsot, amiről aztán kiderült, hogy minket leszámítva általános jelenség volt a vasárnapi buli többi résztvevőjénél is. Valahogy rárepült egy jó kis vírus mindenkire és úgy tűnik, szedte az áldozatait. Sajnálom azokat, akik lebetegedtek, de örülök, hogy mi ezt megúsztuk Julival, mert összeszorított szájjal és farpofákkal utazni egy teljes napot nem biztos, hogy klassz lett volna.
Simán hazaérkeztünk, 15 óra alatt levezettük a Kölpinsee – Budapest távolságot (13 óra alatt megtehető a táv, csak mi Brnonál egy hatalmas karambol miatt két órát vesztegeltünk). Juli végigaludta az utat, csak akkor ébredt fel, amikor útközben megálltunk. Otthon már a lakásunkban vártak minket Zsolt szülei, és gyakorlatilag innentől kezdve nem is nagyon voltunk többet egyedül, mindig volt egy kis pezsgés körülöttünk, amit persze totál élveztünk, vagyunk mi egyedül amúgy eleget Kölpinseeben.
Húsvét hétvégéjét Pécsen szerettük volna tölteni, de Julinak 39 fok fölé ment a láza, úgyhogy nyaraltunk Pesten Zsolt szüleinél az Ecseki Panzióban. Anyuék nagyon szerettek volna látni minket, de mivel mi nem tudtunk menni, hát jött a hegy Mohamedhez és húsvét hétfőn felutaztak Pestre. Apa kedden visszautazott a munka miatt, anya viszont szerdán is maradt, sőt a hétvégén újra felutazott hozzánk, hogy a dalrepertoárjába bevezesse Julcsit és segítsen nekünk.
Elég sok apróbb-nagyobb teendőnk volt otthon. Zsoltnak az első napon kikapta egy szájsebész a bölcsességfogát, amit már irdatlanul fájlalt, illetve intézgette a gyermekgyógyászat szakvizsga elfogadtatáshoz szükséges papírokat a korábbi munkahelyein, a minisztériumban, az egyetemen. Igazán nem unatkozott, jó sokat izgult a hivatalos ügyek miatt.
Mi Julival napközben nosztalgia sétákat tettünk az otthoni kedvenc útvonalamon, elugrottunk a védőnőhöz, ügyet intéztünk és készültünk a szülinapi zsúrra. Mindkettőre.
28-án összegyűlt nálunk Zsolt nagyija, szülei, tesója, illetve a nővérem Katussal és Marcival Pécsről. Tortáztunk, Juli körül forgott az élet, amitől ő szemmel láthatólag teljesen felvillanyozódott. Falatozott a tortából, kezet mosott a gyümölcssalátában, dobálta ki az almadarabkákat belőle, és közben vigyorgott, dumált, jól érezte magát. Megint megmutatta, hogy tud már kapaszkodás nélkül is állni.
A másik zsúr egy egész ribi-eseménysorozatot zárt le. Szerdán Márti és Kinga szülinapi ajándékaként színházba mentünk (én alakítottam Mártit, aki ekkor pont Dublinban húsvétolt Jucinál), a Nápolyi kísérteteket néztük a Radnótiban. Kísértet nem volt, de vidámság igen, felfokozva ásványvízzel és pereccel a szünetben. Csütörtökön ribitalálkozó volt olyan létszámmal, mint a régi szép időkben a disszidálás-sorozat előtt. Márti hazajött a dublini kiruccanásról, Hugi Barcelonából, hozta a tesókáját és Péter Ágit is, Vicus Füredről érkezett és hát a stabil tagok, Timi, Sori, Kingu sem hiányozhattak. Végül vasárnap volt a barátokkal a fergeteg parti. Juli korosztályából (egész véletlenül…) csak fiúk jöttek el, Máté volt az igazi nagyfiú a csapatban, simogatta a kicsiket, bevezette Julit a kölesgolyó evés műfajába, dobálta a lufikat, jött-ment a szobában. Erik hét hónaposan állva kapaszkodott az asztalba, mindent és mindenkit alaposan megszemlélt (a kezével), Bruni és Viktor pedig a három hónapjukkal mindezt hihetetlen türelemmel és éberséggel figyelték. Julcsi sokat-sokat mosolygott, falatozott, kicsit dülöngélt Halász Jutkára, örült a nagyon szuper ajándékoknak, élvezte a többi gyerek társaságát.
Másnap még a bátyámék is befutottak Lénával és Blankával, kicsit játszott a három lány. Este pedig Banya is beugrott hozzánk. Vacsi után kidobta a taccsot, amiről aztán kiderült, hogy minket leszámítva általános jelenség volt a vasárnapi buli többi résztvevőjénél is. Valahogy rárepült egy jó kis vírus mindenkire és úgy tűnik, szedte az áldozatait. Sajnálom azokat, akik lebetegedtek, de örülök, hogy mi ezt megúsztuk Julival, mert összeszorított szájjal és farpofákkal utazni egy teljes napot nem biztos, hogy klassz lett volna.
Ez a pár nap hihetetlen tömény és egyszerűen szuper volt, már alig várom, hogy három hónap múlva újra hazamenjünk. Addig pedig előre uzsedári Usedom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése