Az ember lánya még otthon rákattintott az internetre, és mit látott, hogy Németországban igen magas (150 euró) a családi pótlék! Meg is örült a leány, gondolta, hogy ennél sem kell jobb, gyorsan be is nyújtotta külföldre érkezvén az igénylését a megfelelő igénylőlap kitöltésével, önkormányzat bepecsételésével a megfelelő hivatalnak. Juhéjj. Várta aztán, hogy mikor jön a nagy pénz. Ám azonban ahogy ez már lenni szokott, a nagy pénz helyett egy udvariasan megfogalmazott, ám de annál hivatalosabb levél érkezett. Felkérvén a kedves igénylőt (dr E-né T Zsófia nagykorút), hogy ugyan nyújtsa már be a letelepedési engedélyét, az otthoni munkaviszonyának megszűnéséről szóló igazolást és még pár papírost. Ámde az egyszeri lánykát sem agy nélkül teremtette a jóisten. Osztott, szorzott, férjével is diskurzusokat folytatott, majd úgy döntött, hogy a mézeskalácsház mégiscsak otthon van inkább mézeskalácsból. Az otthoni GYED, családi pótlék kettős kétszer annyi eurót (320 eurót) hoz a hausfrau konyhájára, mint a német megfelelője. Nem is volt hát rest, megírta a német családkasszának azt a bizonyos tényállást, majd jól végezvén dolgát, nyugodtan kavargatta tovább a paprikás csirke szaftját. Ha a leány nem így járt el volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése