Szerintem errefele valami csúnya tréfát űz velünk az időjárás. Usedomot általában úgy hirdetik, mint a napsütés szigetét. Ehhez képest, a szerencsétlen aranyeső a házunk előtt február óta próbál kivirágozni, míg végül most sikerült neki és puff mit kapott a nyakába, egy egész éjszakás és majdnem teljes napos hószakadást. Arról nem is beszélve, hogy még mindig télikabátos idő van, és a jelét sem mutatja annak, hogy ez változni akarna. Az itteniek viszont bizonyára optimista népek, mert a strandra kikerültek a strandkosarak, hogy a bátrabbak ücsörögjenek benne és lesüljenek úgy, mint a sítáborban - nyakig.
Mikor a havazás okozta első ájuláson túljutottunk, akkor azért feltűnt, hogy milyen gyönyörűek a hatalmas pelyhek, és a mindent beborító fehérség. Testközelbe kerültünk mindezzel, mert útnak kellett indulnunk kettecskén Julival autóval. Gyakorlatilag üres volt a hűtő és a pelenka is elfogyott. Már maga a kiállás is izgalmas volt (kipörgő kerekek, ilyesmi), de győzött a józan paraszti ész, pár nekifutásra összejött. Az utakon lehetett közlekedni, ami a letakarítást illeti. Kicsit nehezítette a dolgunkat viszont, hogy eltévedt egy tehéncsorda és hol máshol sétáltak volna, mint az úton. Mindegy. A panda daltól Julinak virágos volt a kedve, háromszor egymás után meghallgattuk csak ezt az egy számot a Halász Judit albumon, Juli mindegyik alkalommal kiabálta a megfelelő résznél „panda!”
A hazaút már sokkal durvább volt. Akkora hó esett fél óra alatt, hogy gyakorlatilag lépésben haladtunk. Én hangosan fohászkodtam, Juli pedig hangosan bömbölt, hogy sikeresen hazaérjünk. Vagy az egyik, vagy a másik miatt ez össze is jött. Igaz, hogy az utcánkba úgy tolt be minket egy pasi a végén autóstul mindenestül, de ez már semmiség.
A havazást délután 4-kor (itteni munkaidő végén) elvágták, kisütött a nap és beindult az olvadás. Szegény bácsi a szembeházban egész nap havat lapátolt. Szerintem 5-kor mikor már látszódott az aszfalt itt-ott, sokkot kaphatott. A hó bár hihetetlen tempóban olvad, (nagy darabokban zuhog le a tetőkről) még ma is látszik, úgy nézünk ki, mint egy alpesi falu. Talán nem is bicajtúrán kellene nekünk sem gondolkodni a hétvégére, hanem sífutáson.
Két képsorozatot is csináltunk. Egyet még a havazásban, Julival sétáltunk kettesben, aztán a napsütésben Zsolt elment egyedül is. Felrakok ide párat, a többit pedig megnézhetitek, ha ide kattintotok.
Mikor a havazás okozta első ájuláson túljutottunk, akkor azért feltűnt, hogy milyen gyönyörűek a hatalmas pelyhek, és a mindent beborító fehérség. Testközelbe kerültünk mindezzel, mert útnak kellett indulnunk kettecskén Julival autóval. Gyakorlatilag üres volt a hűtő és a pelenka is elfogyott. Már maga a kiállás is izgalmas volt (kipörgő kerekek, ilyesmi), de győzött a józan paraszti ész, pár nekifutásra összejött. Az utakon lehetett közlekedni, ami a letakarítást illeti. Kicsit nehezítette a dolgunkat viszont, hogy eltévedt egy tehéncsorda és hol máshol sétáltak volna, mint az úton. Mindegy. A panda daltól Julinak virágos volt a kedve, háromszor egymás után meghallgattuk csak ezt az egy számot a Halász Judit albumon, Juli mindegyik alkalommal kiabálta a megfelelő résznél „panda!”
A hazaút már sokkal durvább volt. Akkora hó esett fél óra alatt, hogy gyakorlatilag lépésben haladtunk. Én hangosan fohászkodtam, Juli pedig hangosan bömbölt, hogy sikeresen hazaérjünk. Vagy az egyik, vagy a másik miatt ez össze is jött. Igaz, hogy az utcánkba úgy tolt be minket egy pasi a végén autóstul mindenestül, de ez már semmiség.
A havazást délután 4-kor (itteni munkaidő végén) elvágták, kisütött a nap és beindult az olvadás. Szegény bácsi a szembeházban egész nap havat lapátolt. Szerintem 5-kor mikor már látszódott az aszfalt itt-ott, sokkot kaphatott. A hó bár hihetetlen tempóban olvad, (nagy darabokban zuhog le a tetőkről) még ma is látszik, úgy nézünk ki, mint egy alpesi falu. Talán nem is bicajtúrán kellene nekünk sem gondolkodni a hétvégére, hanem sífutáson.
Két képsorozatot is csináltunk. Egyet még a havazásban, Julival sétáltunk kettesben, aztán a napsütésben Zsolt elment egyedül is. Felrakok ide párat, a többit pedig megnézhetitek, ha ide kattintotok.
Az aranyesőt még az ág is húzza
Strandkosarak - téves küldemény
Készítjük a 2009-es naptári fotókat, ez lesz december
Milyen riviéra???
2 megjegyzés:
A rivierán meg a decemberi naptárkép áprilisi fotóval részen hangosan fogtam ahasam a röhögéstől. :))
Szofikám, együtt érzek, veled vagyok, egy hete Észak-Írországból egy órás masszív hóesésben jöttünk vissza Dublinba.
Ja, még télikabátot hordok. Áprilisban. Beszarás!
hello Juckókám!
szerencsére azóta már kicsit melegebb van, csak az eső esik :-)
figyeld meg, hazamegyünk a napsütésbe és szinte túl melegnek fogjuk érezni :-))
pusszantlak!!
Megjegyzés küldése