A sátor bejárata előtt az előcsarnokban felhívták a figyelmünket az ajánlott vetkőzésre. Mivel bent trópusi állatok éldegélnek, ezért 27 fok van, és 80 százalékos páratartalom. (Kint 12 fok körül lehetett, páratartalom passz, de semmiképp sem 80%.) Belépve a sátorba ezek a tényezők azonnal pofán is csapják az embert, de még a fényképezőt is. Egyből feltűnt, hogy lélegzünk, a fényképezőgépnek pedig a lencséje teljesen elhomályosult. Pár percen belül ember és gép is megszokta a klímát és már csak a lepkékre és a növényekre koncentráltunk.
bambuszkák
A sátorba rengeteg növényt ültettek, banánt, bambuszt, fikuszt és persze sok számomra ismeretlen fajtát is, és azoknak a virágaira, leveleire, törzsére szállnak rá a lepkék. Virág alakú lepkeetetők vannak nagy rendszerességgel kihelyezve, bennük egy-egy karika narancsszelet és egy darabka banán, amire lelkesen száll a lepkehad. Tenyérnyi színes „szárnyasok” kevertek-kavartak mindenfele, kék, piros, fekete, barna árnyalatokban, ilyen-olyan mintákkal. Kaptunk hozzájuk egy tájékoztatót, hogy beazonosíthassuk a fajtákat.
A banánlepke és a fehér fanimfa uzsonnázik
Amikor épp nem voltam berezelve, hogy rámszáll egy lepke, akkor egész élvezhető volt a séta, Juli és Zsolt végig kellemesen és bátran nézelődtek. A pindur imádja a növényeket, szóval neki már önmagában a sok zöldség paradicsomi volt, a lepkéket pedig szerette volna megfogni.
A banánlevél alatt lehet hűsölni
A lepkeélet körforgása úgy alakul, hogy első állomásként van a lepke (persze ez ugye mindig relatív, hogy mi is van előbb). Az szexuális kapcsolatot létesít egy másikkal, lerakja a nőstény a petéket, azokból szépen lárvák lesznek, aztán bebábozódnak, majd újra kész a lepke. Mi ebből a körforgásból a petéket és a lárvákat nem láttuk. Láttunk lepkéket külön, lepkéket összeforrva, és bábokat is.
Nagymormon és a skarlátvörös fecskefarkú jól érzik magukat
A bábok a sátor hátsó traktusában egy elkerített fedetlen üvegkalickában laknak. Spárgákra kifeszítve lógnak a különböző fajták, hogy aztán kibábozódjanak, és kirepüljenek a többiekhez. Ha valami, ez igazán volt egyszerre érdekes és gusztustalan. Zsolt az egyik bábnál látni vélte, hogy megmozdult.
metálbábok
A záróakkord a sátor kijáratánál egy Ara papagáj. Egy éves, mint a lányunk, kb. méretre is akkora, csak a lányunk sokkal többet beszél.
Ha a kiállítás során nem láttunk elég különlegességet, akkor még gyönyörködhettünk a sátron kívül a múzeumban 30 centis botsáskákban, a skorpiókban, a madárpókokban. Szerencsére mind vagy gombostűzve, vagy terráriumban tárult elénk.
A kiállítás bebizonyította számomra, hogy nem véletlenül kerültem el messziről a biológus pályát, mégis roppant jól éreztük együtt magunkat, ide egyszer az életben igazán érdemes eljönni egy kicsit borzongani, vagy éppen élvezettel nézelődni.
Van még pár kép, azokat ide kattintva meg tudjátok nézni. A képaláírások szakszerűségét bocs, de nem tudom garantálni, németből fordítottam a lepkék neveit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése