2008. április 9., szerda

Itt vagyunk

Zötty, zötty, zötty, puff, puff és visszatértünk az itteni kerékvágásba. Kicsit nehézkesen ment, mert a jó kis otthoni nyüzsiből és tavaszból, hirtelen egy nagy esőfelhőbe érkeztünk már megint hűvös idővel, és ugyebár a kedves arcok is elmaradtak. Ugyan Birgit, Melanie és az uszis csoport nagyon örvendezett nekünk, szóval egy szavunk sem lehet, de azért a másfél hetes koktélt, amit otthon a családtagokból és barátokból kaptunk, azt nem könnyű lepipálni.
Birgit mondta, hogy ő igazából annyira nem is szeretné, ha messzire költöznénk (ez még csak feltételes mód, egyelőre semmi nincs kilátásban), mert már az ablakunk előtt is olyan jó elmenni. Simán elüldögélt többször is nálunk a héten. De nagyon vidám emberke, kellemes társaság, örülök neki mindig mikor jön, és Juli is nagyon zsiványkodik vele. Zsoltot is megnyugtatta, hogy ne izguljon már egyfolytában a szakvizsga elfogadtatás miatt, majd megoldják valahogy. Azon izgul Zsolt, hogy más a német és a magyar gyakorlati elvárás egy gyerekorvossal szemben, lehet, hogy egy-két dologban neki kevesebb tapasztalata van, mint kellene. Birgit szerint, ha hiányzik még gyakorlata a német rendszer szerint, akkor is kitalálnak valamit. Mikor Zsolt nem volt itt egyik délután nekem megsúgta, hogy a kollégák nagyon szeretik Zsoltot. Állítólag mindig nyugis, kedves, segítőkész, és nagyon igyekszik. Ez tény és való. Az egész hétvégét is végigdolgozta, ügyeletes volt, ki is használta az időt, hogy az adminisztrációval haladjon.
Julinak szemmel láthatólag nem okozott problémát a visszaállás, szépen alszik, eszik, sokat sokat játszik. Mindennap felfedez valami újdonságot. Rájött, hogy le tudja nyomni a kilincset a bejárati ajtón, szóval egyik nap egyszercsak a lépcsőházban találtuk magunkat. A lépcső padlószőnyeggel van borítva, Juli ügyesen rájött, hogy hogyan kell felmászni rá. Egy lépcsőfordulót simán meg is tett felfele, de aztán egy lámpa elvonta a figyelmét. Teljesen elbűvöli, hogy ha megnyomja a kapcsolót, akkor világos vagy sötét lesz. Hosszú perceket tud eltölteni kapcsolgatással. A tegnapi nap felfedezése pedig a műnevetés volt. Rendszeresen műnevet és ezt annyira viccesnek találja, hogy tényleg elkezd nevetni, miközben sikongat is. Ezen persze aztán én is majd megszakadok a nevetéstől.

2 megjegyzés:

Hugi írta...

Szia Zsofesz!
Tok cuki lehet Julcsika, amikor munevet! :) Es milyen cukik a helyi haverok, hogy igy orultek a hazatereseteknek!
Nem is tudom elkepzelni, hogy valakinek nen lenne szimpi a Zurad, hiszen mindig iolyan nyugodt es kedves! van mit tole tanulni... :)
puszi
hugi

Szofi írta...

Hello Hugikám!
Lehet, h megpróbálom titokban felvenni Julit ahogy nevet. Csak sajna ha meglátja a fényképezőt (azon van videó funkció), azonnal odarohan hozzám, és meg akarja nézni magát benne. :)
Áááá ne hidd, nem kell sok-sok kedves nyugodt ember, akkor min lehetne jókat vitatkozni, összeveszni, kibékülni, vitatkozni, összeveszni, kibékülni stb? ;-)
sok pusz:
Zsófi