Ollé a szigeten jaj de jó

Első itteni ottalvós kirándulásunk Rügen szigetére vezetett. Zsoltnak fejtágításra kellett mennie Bergen auf Rügenbe, mi pedig Julival elkísértük, hogy kipihenjük az amúgy egyáltalán nem stresszes életünket. Reggel korán indultunk szombaton, hogy az első tudományos előadásra odaérjen a Herr dottore. Jó is volt ez így, mert Juli végigaludta az utat, én is csak Rügenen tértem magamhoz annyira, hogy a szigetre vezető rotterdamihoz hasonló hídról megfigyelhessem a pecások tömegét.
Bergen, Rügen sziget legnagyobb városa (15,5 ezren lakják), aranyos hely. Sok-sok macskakő mindenfele, virág minden mennyiségben, de még nem lopták le vagy már újraültették. A szállásunk a Rugard hegyen volt, pont az Ernst-Moritz-Arndt torony tövében, a mászófalak és a nyáriszánkópálya mellett az erdőben.

A szállásunk

Kilátó a szomszédban

Mikor Zsolt eltűzött okosodni, akkor jópár sikertelen altatási kísérlet után Julival felfedezőútra indultunk. Tudván, hogy hamarosan ebédelnie kell a pindurnak, a belváros felé gurultunk a babakocsival.
Ahogy nézelődtem, mindig Ilse nagynénémre gondoltam, aki ebből a hangulatos kisvárosból származik. Nézegettem a házakat, melyikben lakhattak. Csodálkoztam, milyen kellemes városkában született. A Meyer kávéházban ebédeltünk. A pindur nagy jókedvében tologatta a székeket, és véletlenül megtette élete első kapaszkodás nélküli lépését is. De szerintem nem vette észre, teljesen elbűvölte egy kislány, aki a plüss macskájával nyávogott neki. Annyira viszont mégsem barátkoztunk velük, mert a kedves mama többször rászólt a gyerekére, hogy hagyja már abba a nyávogást és egye a fagylaltját.
Ebéd után bevetettük magunkat az erdőbe, sétáltunk, megtekintettük a tavaszi nap hatására előbújt kígyócskát, aztán azonnal sarkon fordulva tempósan el is hagytuk a természet lágy ölét és meghúzódtunk a szálloda mellett a biztonságos torony tövében.
Zsolt is megérkezett. Fürdetés, altatás következett, aztán kiléptünk Zsolttal a hotelszobából a bébitelefonnal a kezünkben, hogy eltöltsünk kettesben egy pár órát zavartalanul, miközben a picurka nyugodtan alszik. Három hónapja nem voltunk kettesben sehol, úgyhogy a vacsora kettesben nem a négy megszokott fal között, fantasztikus volt. Lepényhalacska, söröcske, borocska, palacsinta fagyival, hmm nyami. Hozzáteszem, azért menetközben felment Zsolt megnézni Julit, hogy tényleg alszik-e, vagy csak a gép nem jelez rendesen. De a technika jól működött, a gyermek aludt, mi meg jól éreztük magunkat.
Másnap Königstuhlra utaztunk (sziget északi része Sassnitz mellett), úgy hallottuk, hogy igazi krétafalakat lehet itt látni. Egy darabig autóval mentünk, aztán át kell szállni egy buszra, mert csak az visz be a múzeumhoz, az élményparkhoz és a krétafalakhoz. Na mi ezt az utóbbit néztük csak meg, mert már eléggé későre járt, több nem fért bele.

Königstuhl szikla a fák mögött

Több, mint 450 lépcsőn lebandukoltunk a strandra, alulról megszemléltük a hely névadó szikláját, néztük a türkiz színű vizet, és firkáltunk kövekre a krétadarabokkal. Már mások is átestek ezen, született is egy rakat magvas felirat többnyire a szerelem témakörében.

Kb. a 100. lépcső mélységében

Krétából van a fal

Mindenki szeret mindenkit

Gyors kóbi és krumplileves (valójában főzelék állagú volt) befalása és nyilvános pelenkacsere után hazaindultunk. A túra keretesre sikeredett. Juli a hazaúton végig aludt, én pedig csak a hídnál ébredtem fel, hogy lássam a lemenő nap aranyló fényét. Igazán jó kis hétvége volt.

További képek ITT!