Az elso fecske

Szombaton volt egy vacsoravendegunk! Persze se o, se mi nem igy terveztuk, de ha mar igy alakult, nem tiltakoztunk. A munkakozvetito pasas, aki Zsoltnak az allast szerezte, bejelentkezett delutan 5-re, hogy kulonbozo biztositasokrol meseljen. Eredetileg csak delutan 5-6 kozottre szolt a randi, de vegul este 10-kor tavozott nagy megelegedessel. Eladta amit akart, jol is lakott, es meg szerintem egesz jol is szorakoztunk. Ami azert nagy szam, ahhoz kepest, hogy egesz este nemetul kellett beszelgetnunk. A vacsora kozben egyszercsak volt egy pont, amikor rajottem, hogy iszonyatosan szurrealis ez a nemet nyelvu beszelgetes, es emiatt kiult egy konstans mosoly a szamra. Mikor mar majdnem elrohogtem magam, gyorsan felalltam es szerviroztam a kovetkezo fogast. Na nem kell nagy dologra gondolni. Otthoni joszokasokhoz hiven tobb liternyi huslevest gyartottam meg elozo nap egy egesz csirkebol (feldaraboltam eletemben eloszor egy ilyen szarnyast a fozes elott, mikozben erosen koncentraltam, hogy a gyomrom tartalmat benttartsam a helyen), es csinaltunk gorog salatat a mindenfele hideg felvagottakhoz, sajtokhoz. A makler lelkesen belapatolta a levest, majd kessel villaval ette a szendvicseket es a gorog salatat. Zsoltnak is megy ez a mufaj, de en gondoltam, hogy elvezem a hazai palya elonyet, es meg mertem fogni kezzel a kenyeret. Ettol a kis aprosagtol eltekintve laza beszelgetes alakult ki, mar a hazepiteserol, es a moszkvai kalandjairol sztorizott az urge, majd en is megprobaltam nemetul elmeselni az interrailes kalandunkat Banyaval. Csak a lebukasra tertem ki, gondoltam az kicsit blama lenne, ha azt is elmeselnem, hogy Lyont osszekevertuk a parizsi Gare de Lyon palyaudvarral. Azt hiszem, akkor fogunk igazan jol tudni nemetul, amikor egy amugy vicces sztorin a nemetek is nevetnek. Mi azert jol szorakoztunk Zsolttal, hiszen mar nagyon jol ismertuk ezt a tortenetet.