Árnyalatok

Lassan vége a mézesheteknek Kölpinseeben. Három és fél hete érkeztünk Julival, március 2-án lesz egy hónapja. A nagyon pozitív első benyomások után, kezdjük látni a valóság árnyaltabb arcát. Mégiscsak így reális, hogy ne csak jó legyen.
Elsősorban Zsoltot érintő felfedezésekről van szó. Az uram munkája önmagában nem lenne fárasztó, nagy és életveszélyes problémák megoldásáról nincsen szó. Kicsi túlsúly, kicsi asztma, kicsi ez, kicsi az. Viszont az orvosi német nagyon sok fejtörést képes okozni neki. Alapvető a kötőmód és a passiv használata, zárójelentés kijelentő módban nem is íródik. (Még magyarul sem, ahogy látom.) Szintén érdekesség, hogy valami oknál fogva a háziorvosok, amikor a kölkök beutalóját írják, nem számítógéppel kopácsolnak, hanem kézzel írnak. De hogy miért, azt elképzelni nem tudom. Kisilabizálni a faxon elküldött kézírást az egészen érdekes feladat. Itt tehát nem is a német nyelvtudás a nehézség, hanem egyáltalán hogy az ember eljusson addig, hogy mi is van odaírva.
A másik, hogy kicsit kezd megcsappani az orvosok létszáma a klinikán. Elment az iráni potenciális dokihaver még február legelején. Helyette nincs állandó bőrgyógyász, csak egy konzulens, aki hetente kétszer jön ide. Áprilisban nyugdíjba megy a professzornő, és az év végén egy másik dokinéni. A professzornő összes betegét Zsolt kapja meg. Mindezek mellett a főorvosnő pedig nem hajlandó beteget felvenni, és amúgy a hétköznapi ügyekbe belefolyni és a hétvégén ügyelni sem, mert állítólag neki azt nem fizetik meg. Így viszont előállhat (elő is fog állni) akár olyan helyzet is, hogy a maradék orvoskák havi 10-11 ügyeletet visznek. Zsolt szerint 8 ügyelet lenne a normális felső határ.

Szerencsére itt az ügyelet nem olyan megterhelő, mint otthon, másrészt a klinika mellett lakunk, tehát itthonról is el lehet látni. Ez azt jelenti, hogy este megnézi az uram a gyerekeket, hogy minden rendben van-e, aztán hazajön, vacsi nemtom miegyéb, pár óra múlva visszamegy, megint felméri a helyzetet, és újra hazajön. Éjszaka pedig – ha jól tudom – csak akkor kell bemennie, ha a nővérek hívják. Plusz az ügyeletet jól fizetik.
A német nyelvi akadályokat úgy próbálja felfogni, hogy igazi tanulópálya, egy életre berögzülnek ezek a fordulatok. A csapatlétszám kibővítésén pedig dolgoznak, tehát ha nem is holnapután, de várható megoldás. Mellesleg németül tudó gyerekorvos és bőrgyógyász ismerőseiteket (lehetőleg feleség is legyen a doki mellett, hogy legyen pajtikám) riaszthatnátok.
Ami engem illet, nekem rá kellett jönnöm, hogy otthon mennyire jó dolgom volt. Óriási szabadságom volt. Hetente kétszer úszni jártam (szóló program 2x 1,5 órán keresztül!), és kb kéthetente vagy Zsolttal, vagy a lányokkal kiszabadultam a palackból. Esténként most is mehetnék, de kivel és hova? Az úszás mondjuk itt is megoldható lenne, majd ki is találjuk, csak még az elhatározás hiányzik.
Mindenesetre orrlógatásra okunk semmiképpen sincs, bajusza a menyasszonynak közelről sincs, csak éppen a nagyon pozitív első kép kezd helyrebillenni. Gondolom ez így természetes.