Tegnap fejbevagott a felismeres, hogy mennyire jo dolgunk van. Na nem azert mert legalabb 10 Hans biztos, hogy akad a faluban vagy mert mindenki ekes nemetseggel beszel, hanem minden masert, amit most hirtelen fel tudnek sorolni. Leginkabb a termeszet nyomja az orrom ala rendszerint, hogy vazze jo helyen vagy. Tudod, ugye? Minden egyes setanal radobbenek erre.
Kolpinseenek a fekvese nagyon idealis. Ha berakjuk magunkat origoba, orral mondjuk elore eszaknak, eszak-keletnek, akkor elottunk vagy kozvetlenul a tengerpart van (menjunk vegig mondjuk a Strandstraßen), vagy erdosav, amin keresztul szinten a tengerhez lyukadunk ki. Mondhatjuk erre persze, hogy jo-jo, ez nem nagy ugy, ilyen sok helyen van. Akkor forduljunk el 90 fokkal, es a Strandstraße tuloldalan setaljunk le a Kolpinsee nevu tohoz, ahol a nadasban kacsak, hattyuk es ilyesmik uszkalnak. De ha meg erre is azt mondjuk, hogy na es akkor mi van, akkor forduljunk megint 90 fokot es egy 45 perces setaval erjuk el az Achterwassert, ami megint csak egy to. Szerintem ez azert eleg jo.
Tegnap egy gyors bevasarlas utan a helyi abeceben, (lattam egy anyukat hasonlo koru gyerekkel, mint a Juli!!! Persze nem mertem megszolitani.) az erdo fele vettem Julissal az iranyt, hogy szippantsunk egy kis friss levegot. Szurke, kodos ido volt, jo melegen feloltoztettem a pindurt, es varakoztam hogy elaludjon. Jol tettem, hogy az erdobe mentem, ott senkit sem zavart hogy razenditett az o sanyaru sorsanak megeneklesere. Rajtunk kivul csak a kodbe bugyolalt hatalmas tolgyek es fenyok voltak, az avarban puhan gurult a kiskocsi. Kislany megnyugodott, ettol anyukaja is, indulhatott a gurigazas.
Az erdo szelen hatalmas löszfalrol lehet kikukucskalni a vizre. A nagy szurke viztomeg nyugodtan hullamzott es a part felett atrepult egy hattyu. Olyan egyedul voltam es olyan nagy csond vett korul, kiszellozott az agyam rogton. A tolgyfakrol eszembe jutott a nepdal: erdo is van, makk is van, majd meghizik a kis kan. Tenyleg, itt nincsenek allatok? Remeltem, hogy nem talalkozunk ilyesmivel, bar mar magam elott lattam, ahogy a testemmel vedem meg Julit mondjuk egy felduhodott vaddisznotol.
Rottuk a koroket kulonbozo osvenyeken, es mar egy oraja setaltunk, amikor gondoltam, hogy egy utolso kanyar utan hazamegyunk. Es akkor egyszercsak elottunk 20 meterre megjelent egy ozike. Na de ez nem olyan erzes am, mint amikor az auto biztonsagabol, vagy a kerites mogul latjuk az allatot! Ez inkabb olyan, hogy jesszusom, nyugi, nyugi, nem lesz baj, mindjart megijed es elfut. Az ozike 1,5-2 meter magas lehetett, tenyleg elfutott. Aztan haladtunk tovabb, es par lepes mulva balrol is megint kb. 20 meterre meglattam egy masik oziket. Az is meretes volt, allt es minket nezett. Es....De persze nem lett baj. Szepen toltam a babakocsit tovabb. Ezutan felebredt Juli is. Nem tudom latta-e az ozeket, remelem igen, gyonyoruek voltak.
Kolpinseenek a fekvese nagyon idealis. Ha berakjuk magunkat origoba, orral mondjuk elore eszaknak, eszak-keletnek, akkor elottunk vagy kozvetlenul a tengerpart van (menjunk vegig mondjuk a Strandstraßen), vagy erdosav, amin keresztul szinten a tengerhez lyukadunk ki. Mondhatjuk erre persze, hogy jo-jo, ez nem nagy ugy, ilyen sok helyen van. Akkor forduljunk el 90 fokkal, es a Strandstraße tuloldalan setaljunk le a Kolpinsee nevu tohoz, ahol a nadasban kacsak, hattyuk es ilyesmik uszkalnak. De ha meg erre is azt mondjuk, hogy na es akkor mi van, akkor forduljunk megint 90 fokot es egy 45 perces setaval erjuk el az Achterwassert, ami megint csak egy to. Szerintem ez azert eleg jo.
Tegnap egy gyors bevasarlas utan a helyi abeceben, (lattam egy anyukat hasonlo koru gyerekkel, mint a Juli!!! Persze nem mertem megszolitani.) az erdo fele vettem Julissal az iranyt, hogy szippantsunk egy kis friss levegot. Szurke, kodos ido volt, jo melegen feloltoztettem a pindurt, es varakoztam hogy elaludjon. Jol tettem, hogy az erdobe mentem, ott senkit sem zavart hogy razenditett az o sanyaru sorsanak megeneklesere. Rajtunk kivul csak a kodbe bugyolalt hatalmas tolgyek es fenyok voltak, az avarban puhan gurult a kiskocsi. Kislany megnyugodott, ettol anyukaja is, indulhatott a gurigazas.
Az erdo szelen hatalmas löszfalrol lehet kikukucskalni a vizre. A nagy szurke viztomeg nyugodtan hullamzott es a part felett atrepult egy hattyu. Olyan egyedul voltam es olyan nagy csond vett korul, kiszellozott az agyam rogton. A tolgyfakrol eszembe jutott a nepdal: erdo is van, makk is van, majd meghizik a kis kan. Tenyleg, itt nincsenek allatok? Remeltem, hogy nem talalkozunk ilyesmivel, bar mar magam elott lattam, ahogy a testemmel vedem meg Julit mondjuk egy felduhodott vaddisznotol.
Rottuk a koroket kulonbozo osvenyeken, es mar egy oraja setaltunk, amikor gondoltam, hogy egy utolso kanyar utan hazamegyunk. Es akkor egyszercsak elottunk 20 meterre megjelent egy ozike. Na de ez nem olyan erzes am, mint amikor az auto biztonsagabol, vagy a kerites mogul latjuk az allatot! Ez inkabb olyan, hogy jesszusom, nyugi, nyugi, nem lesz baj, mindjart megijed es elfut. Az ozike 1,5-2 meter magas lehetett, tenyleg elfutott. Aztan haladtunk tovabb, es par lepes mulva balrol is megint kb. 20 meterre meglattam egy masik oziket. Az is meretes volt, allt es minket nezett. Es....De persze nem lett baj. Szepen toltam a babakocsit tovabb. Ezutan felebredt Juli is. Nem tudom latta-e az ozeket, remelem igen, gyonyoruek voltak.
3 megjegyzés:
Orulok hogy minden kerek, nagyon kivancsiva tettel, gyonyoru lehet ott a termeszet. Majd megnezzuk eloben is :). Marti
Szofikam!
Hat ez nagyon meghato tortenet volt, nagyon szepen irtad le. Szinte lattam magam elott a tajat az erdot az ozikeket! Teljesen meghatott, nagyon koszi! :)
Szeretes, cupp!
Juci
hello dragak!
martocsek, juci, barmikor tart karokkal varlak titeket ide mihozzank!!!! nagyon hianyoztok, es jucikam, irjal par sort hogy hogy vagy, olyan reg hallottam rolad.
millio pusz: lofi
Megjegyzés küldése