Az elso nap

Vasarnap. Gondoltuk Zsolttal, hogy talan kicsit pihenjunk, ne kezdjunk tempos pakolasba. Igy is lett. Elmentunk setalni harmasban, hogy megnezzuk a tengert. Zsolt navigalt az erdon keresztul. Csak mentunk, mentunk, Juli aludt, mi csak mentunk, de a tenger sehol. Nem is lett meg, elbujt. Viszont megtalaltuk Hilda es Rudi padjat az erdo szelen, ami egy igen atlagos mezore nezett. Huu micsoda emlekek kothettek oket ehhez a helyhez, hogy padot allitottak neki. Talan ok is a tengert kerestek. Ki tudja.
Kepzeljetek, most az itteni IT-s gepen irok, es par dolgot automatikusan kijavit. Pl.: ide ezt az elobb tobbszor atirta die-re az egyik nevelore a nemetben, az IT-s pedig ha kotojel nelkul irom, azonnal letigeve alakul ist-te. Na mindegy, nem is erdekes.
Szoval tenger nem lett, viszont osszeszedtunk egy klafa formas kovet (nem kicsit), amit meg a tengeri giccsgyujtemenybe (kagylok uvegben, homok uvegben, keramia kagylo stb) beleillesztek majd ha letisztitottam es lefestettem szinesre. Nagy nehezen hazakeveredtunk, mar feltem hogy nem talalunk haza, de meglett a Windrose (Szelrozsa) appartmanhaz szerencsere.

Delutan megint elindultunk megkeresni a tengert, de most a falun keresztul, meg is lett 5 kerek percen belul. Megmutattuk Julinak a homokot, a siralyokat, es a hullamokat es o lelkesen dijazta is. A madarakat imadja nezni, mar otthon is mindig nezte a galambokat, szarkakat, cinkeket. Itt kicsit mas az elovilag. A strandon metszo szel fujt, de a nemet gyerekek vorosre csipett fejjel, fem(!!)asokkal lapatoltak a homokot siruhaban, nehogy megfazzanak. Idonkent egymasnak estek, nyilvan hamar rajottek, hogy a femlapat masra is jo a homokozason tul. Egyebkent szerintem a magyar gyerekek sokkal szebbek, de persze biztos elfogult vagyok. Egy szep gyereket lattunk, de annak is focilabdanyi volt a feje. Altalanos a vizenyos kek szem. Mindegy, majd ezt is megszokjuk. Julcsi dacara a rohadt hidegnek boldogan aludt a siralyok megtekintese utan a babakocsiban, mi meg kockara fagyva tologattuk a leszallo esteben.
A falu egyebkent fantasztikusan rendezett. Nem azt mondom, hogy egy mediterran hely, de jo allapotban vannak a hazak, apoltak a kertek, olyan mint egy jolfesult hajkorona. Belvaros, vagy ilyesmi nem nagyon van, a tengerhez vivo utca a kozpont, de en speciell abc-t vagy ilyesmit nem lattam egyaltalan. Hotelek, egy-egy etterem, kozmetika. Ilyesmi. Kocsiba kell ulni ahhoz, hogy az ember bevasaroljon. Mert amugy a szigeten van minden: Aldi, Penny, Plus, Lidl meg meg egy csomo, aminek a nevet en nem ismerem, ezert elfelejtettem. Nem olyan a berendezkedes mint otthon. Nincs foter, nincs kozert, nincs kulturhaz, se kocsma. Nem baj, megleszunk ezek nelkul is. Viszont vannak oriasi fenyok, tiszta levego, eddig ragyogo napsutes es beteg gyerekek. Vegulis miattuk jottunk, nem masert.
Az este mar a szokasos forgatokonyv szerint zajlott, 7-kor furdetes, 8-kor mar Juli jobbra el. Mi meg gondoltuk bekapcsoljuk a netet, megnezzuk a skajpot. Hat az IT-s gepe lehet hogy zoldebb, de hogy ezen sem megy a net az is biztos. Szoval meg vagyunk love, de talan csak atmenetileg, majd jon a Spezialist gondolom es reparal. Ugyhogy villamtelefonok a szuloknek, szokasos hosszu vacsora, az elet kezd visszaallni a rendes kerekvagasba, hiaba vagyunk 20 oranyi vezetesre otthontol. Persze hazudnek ha azt mondanam maris megszoktunk mindent. Ez egyaltalan nincs igy, de azert gondolom nem szabad turelmetlennek lenni, par honap biztos lesz mire belejovunk itt a dolgokba.