Tulajdonkeppen minden relative gyorsan es olajozottan ment. Igaz, hogy a borondot a repter egyik sarkaban kicsit ki kellett pakolni, hogy a 32 kilos maximum sulyba tulsullyal egyutt beleferjunk (sikerult mintegy 37 kilot osszepakolni), igaz, hogy a babakocsit is teljesen ki kellett uriteni, amivel lett Juli, a kocsi es az oldaltaska mellett meg egy negyedik pakkom is a ket kezemre, igaz, hogy Juli bepisilt es nem vittem magammal potharisnyat neki, tehat egy szal zoknikaban kivillano vadlikkal utazott, igaz, hogy mindezzel a pakk mennyiseggel a repulohoz vivo buszra le- es felszallni egyaltalan nem tudtam egyedul es az is igaz, hogy elfelejtettek szolni a sztyuik a repulogepes rakodoknak, hogy lesz egy babakocsis es ezert csak alltam a gep mellett egyedul a kocsikaval, es Julival es a pakkjaimmal amig eszre nem vett valaki, de mindezek ellenere komolyabb komplikacio nem volt. Juli ebedjet, uzsijat es fozelekjet kerdezes nelkul felengedtek a repulore, ahol lehetett elore engedtek es amikor lattak, hogy benazok, mindig segitettek. Juli pedig nagyon elvezte a fenyeket, az embereket, a kijelzoket, csak vigyorgott, vigyorgott es vigyorgott mindenkire. Felszallasnal is meg olyan izgatott volt, hogy ugy kellett eroltetni a szopizast, inkabb rugozni akart meg es alldogalni. Aztan bumm beajult, mikor felszalltunk, o mar par meter magasan, de amugy jo melyen aluszkalt. A leszallasnal ebresztenem kellett, nem is akart szopizni, ugyanugy kellett birizgalni hogy szopizzon, mint egesz kicsi koraban amikor almabol ebresztettuk, hogy egyen mar egy keveset.
A berlini repteren a kiszallaskor vartam, hogy megkaphassam a babakocsit, de a szemelyzet azt mondta, hogy annyi lepcso lesz, jobban jarok, ha a boronddel egyutt veszem magamhoz. Oke. Julcsi csipore, oldaltaska oldalra, a babakocsi ossztartalma amit egy a repteren kert szemeteszsakba beleraktam pedig a kezembe. Hajra Berlin, Wilkommen! Elcammogtunk a futoszalagig, ahol Julika ropult ket idegen csaj kezebe, hogy megszerezzem a 32 kilos kis pakkot, na meg a babakocsit. Gondoltam egy troli azert nem artana, bar a babakocsink nem eppen iranytarto, ket kezzel kell navigalni, sebaj, majd lesz valami. Persze nana hogy nem volt nalam 1 euro, de szerencsere a troli elfogadta a fem szazforintost is. Ket gurulos kocsikaval egy ebredezo, gagyaraszo Julcsival joval a repulo osszes utasa utan kigordultunk a varoba. Zsolt volt mar az egyetlen, aki vart valakit. Hat megkapta. Meg is hatodott mikor meglatott minket.
Gyors peluscsere, oltozkodes, tankolas, szendvicseves, alma-banan Julinak utan elindultunk eszaknak. Csak Berlint megkerulni legalabb egy ora volt mikozben esett az eso. Aztan szepen haladtunk, eso elallt, semmi gond nem volt. ¾ 7 korul viszont Juli jelezte, hogy vacsi ido van. Sajna viszont az autopalyak errefele nincsenek ugy kiepitve, mint otthon, 100 km-kent van egy benzinkut es ott sincs nagy cico, talan egy szendvicset lehet venni. Tehat volt egy kis zenebona mig eljutottunk egy benzinkutig, ott viszont kaja es alvas kovetkezett. Este 9re ertunk a szigetre Kolpinsee-be. Gyors becuccolas, Juli furdes, alvas.
A lakas csucs. De igazan. A nappali, a konyha, meg az etkezo egy legterben vannak, ami jo, mert Julit le tudom tenni jatszani es kozben tudok fozni, mosogatni, mindig latja mit csinalok. Halvanykek szinu egy darabig a fal, aztan feher. Ez mondjuk kicsit korhazias hangulatot ad, de nem baj. A berendezes kizarolag az IKEAbol szarmazik. Kepek, kanape, fotel, a konyhai berendezesek, meg a mosogatogep is ikeas. Ez utobbit nem tudjuk egyelore hasznalni, latszik, nem vagyunk hozzaszokva. Kellemes, konnyen megszokhato ez a nagy legter. Juli is elvezi, hogy trappolhat a foldon, a hajopadlo nem olyan huvos, mint otthon a lakasunkban a kolapok, ezert nincs tiltas, mindenhova mehet. Megy is. Felkapaszkodik a fiokokra, az allithatos fa etetosszekere (olyan mint a Stokke, a csatja konkretan Stokke), az oszlopokra (ezek valasztjak el a konyhat es a nappalit), mindenre. Persze azert meg be kell lakni majd ezt a szobat, meg par dolog pl konyvespolc kell (Nem gondoltak ra, hogy konyvet is hozunk. Hoztunk par kilonyit).
A haloszoba akkora, mint a nappalink volt otthon. Ebben van a mi oriasi kovacsoltvas franciaagyunk, egy hatalmas tukor, szekrenyek es Juli baldachinos agyikoja is. Persze Ikea pelenkazo, szekrenyek, jaroka, amit akarsz. Mondjuk mi csak annyit szeretnenk majd valahogy, hogy Juli kicsit szeparaltan aludjon, mert reggel felelenkul attol, hogy mindharman egy szobaban vagyunk, jobb lenne ha inkabb visszaaludna. Nameg szol Zsoltnak az ebreszto, meg ilyesmi. Bar lehet hogy ezekhez pikk-pakk hozzaszokunk mindannyian, meglatjuk. A lakast ha mi kikoltozunk ki fogjak adni tobbgyerekes (2-3) anyukaknak, akik kezelesre hozzak a porontyokat, szoval ez a klassz berendezes nem (csak) nekunk szol. Nyilvan az atalakitasoknal is addig lehet elmenni majd, ami az utanunkjovoknek is hasznos lesz. Ezzel nincs is baj, normalis.
A berlini repteren a kiszallaskor vartam, hogy megkaphassam a babakocsit, de a szemelyzet azt mondta, hogy annyi lepcso lesz, jobban jarok, ha a boronddel egyutt veszem magamhoz. Oke. Julcsi csipore, oldaltaska oldalra, a babakocsi ossztartalma amit egy a repteren kert szemeteszsakba beleraktam pedig a kezembe. Hajra Berlin, Wilkommen! Elcammogtunk a futoszalagig, ahol Julika ropult ket idegen csaj kezebe, hogy megszerezzem a 32 kilos kis pakkot, na meg a babakocsit. Gondoltam egy troli azert nem artana, bar a babakocsink nem eppen iranytarto, ket kezzel kell navigalni, sebaj, majd lesz valami. Persze nana hogy nem volt nalam 1 euro, de szerencsere a troli elfogadta a fem szazforintost is. Ket gurulos kocsikaval egy ebredezo, gagyaraszo Julcsival joval a repulo osszes utasa utan kigordultunk a varoba. Zsolt volt mar az egyetlen, aki vart valakit. Hat megkapta. Meg is hatodott mikor meglatott minket.
Gyors peluscsere, oltozkodes, tankolas, szendvicseves, alma-banan Julinak utan elindultunk eszaknak. Csak Berlint megkerulni legalabb egy ora volt mikozben esett az eso. Aztan szepen haladtunk, eso elallt, semmi gond nem volt. ¾ 7 korul viszont Juli jelezte, hogy vacsi ido van. Sajna viszont az autopalyak errefele nincsenek ugy kiepitve, mint otthon, 100 km-kent van egy benzinkut es ott sincs nagy cico, talan egy szendvicset lehet venni. Tehat volt egy kis zenebona mig eljutottunk egy benzinkutig, ott viszont kaja es alvas kovetkezett. Este 9re ertunk a szigetre Kolpinsee-be. Gyors becuccolas, Juli furdes, alvas.
A lakas csucs. De igazan. A nappali, a konyha, meg az etkezo egy legterben vannak, ami jo, mert Julit le tudom tenni jatszani es kozben tudok fozni, mosogatni, mindig latja mit csinalok. Halvanykek szinu egy darabig a fal, aztan feher. Ez mondjuk kicsit korhazias hangulatot ad, de nem baj. A berendezes kizarolag az IKEAbol szarmazik. Kepek, kanape, fotel, a konyhai berendezesek, meg a mosogatogep is ikeas. Ez utobbit nem tudjuk egyelore hasznalni, latszik, nem vagyunk hozzaszokva. Kellemes, konnyen megszokhato ez a nagy legter. Juli is elvezi, hogy trappolhat a foldon, a hajopadlo nem olyan huvos, mint otthon a lakasunkban a kolapok, ezert nincs tiltas, mindenhova mehet. Megy is. Felkapaszkodik a fiokokra, az allithatos fa etetosszekere (olyan mint a Stokke, a csatja konkretan Stokke), az oszlopokra (ezek valasztjak el a konyhat es a nappalit), mindenre. Persze azert meg be kell lakni majd ezt a szobat, meg par dolog pl konyvespolc kell (Nem gondoltak ra, hogy konyvet is hozunk. Hoztunk par kilonyit).
A haloszoba akkora, mint a nappalink volt otthon. Ebben van a mi oriasi kovacsoltvas franciaagyunk, egy hatalmas tukor, szekrenyek es Juli baldachinos agyikoja is. Persze Ikea pelenkazo, szekrenyek, jaroka, amit akarsz. Mondjuk mi csak annyit szeretnenk majd valahogy, hogy Juli kicsit szeparaltan aludjon, mert reggel felelenkul attol, hogy mindharman egy szobaban vagyunk, jobb lenne ha inkabb visszaaludna. Nameg szol Zsoltnak az ebreszto, meg ilyesmi. Bar lehet hogy ezekhez pikk-pakk hozzaszokunk mindannyian, meglatjuk. A lakast ha mi kikoltozunk ki fogjak adni tobbgyerekes (2-3) anyukaknak, akik kezelesre hozzak a porontyokat, szoval ez a klassz berendezes nem (csak) nekunk szol. Nyilvan az atalakitasoknal is addig lehet elmenni majd, ami az utanunkjovoknek is hasznos lesz. Ezzel nincs is baj, normalis. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése