Véletlenek...

...márpedig nincsenek. Mégis izgi ami történt. Egy fórumbejegyzést követően eljutottunk ugyebár a babaúszásra, amihez csak az utca végéig kell elsétálnunk. Teljesen más szálon, Zsolt egyik kolléganőjén keresztül kapcsolatba kerültünk az Essenlust biobolttal, ahonnan már rendeltünk is mindenfélét. Tegnap pedig, a babaúszáson kiderült, hogy a bioboltos és Elke az úszásoktató úgy vannak, mint borsó meg a héjja. Mitöbb ki is derítették valahogyan, hogy mi úszni járunk, tehát mindketten ismernek minket. Nem mintha ettől bármi megváltozna, csak mégis elsőre annyira hihetetlen, hogy a szálak így összeérnek. Márcsak azért is, mert mindketten a szárazföldön laknak nem a szigeten.
A másik pedig, hogy elejtettem az öltözőben egy fél mondatot arról, hogy lakást keresünk, és annyira nem tűnik egyszerűnek, hiába nézzük rendszeresen a helyi újságot (Ostsee Zeitung, mi más lenne a neve). Erre az anyuka, aki pont ott volt, adott nekünk egy telefonszámot és egy címet, ahol három szobás lakást ad ki áprilisi költözéssel magánszemély itt Kölpinseeben (ez ritka, általában közvetítőn keresztül mennek ezek a dolgok) egész normális áron 650 euróért. Kiderült, hogy elég régóta keres ő is, és ez a lakás tetszett volna neki, csak éppen nagynak találta kettőjüknek a gyerekkel. Nem nagyon akartunk hinni a fülünknek Zsolttal, olyan klassz lenne, ha itt maradhatnánk ebben a télen ugyan csendes, de nyáron sem túlzsúfolt, kedves kicsi faluban.
Elke-vel egyébként ma hosszan beszélgettünk. Épített saját maga természetes anyagokból egy ökoházat, aminek a kertjét óriási hordó alakú szauna díszíti. Böjtkúrát vezet, jógáznak, és összejárnak művészekkel. Főzőcskéznek, zenélgetnek, jól érzik magukat. Már alig várjuk, hogy egyszer meglátogathassuk.

A szauna

Maga az úszás hangulatos volt megint. Hagynom kellett Zsoltot és Julit kettesben kibontakozni, azaz kötelezően úsztam, az Ecsekiek meg játszottak a korlátnál. Azért egy idő után visszamerészkedtem hozzájuk. Merültünk is, állt is Juli a vízben kapaszkodás nélkül, szaunáztunk többször. Kezdjük megismerni a családokat, vagy legalábbis a gyerekeket. Anton, 4,1 kilóval született óriásbébi most féléves, nagyon ügyesen merül. Csak jön-jön felfele nyitott szemmel a vízben a legnagyobb nyugalomban. Oszkár, ő is féléves, Julival nagyon jóban van. Vigyorognak egymásra nagyokat. Az anyukája egyedül neveli, de ügyes lehet, mert még tanulni is van mellette ideje. Igaz a pici bölcsibe jár ide a faluba, de csak három napot a héten. Aztán van még kettő Lea, egy Klára, Paula meg más gyerekek, akikkel még nem beszélgettünk. Persze a szülők nevét nem tudom, de ez otthon is így volt. A gyerekekről mindent megbeszéltünk, amikor végre bemutatkoztunk egymásnak.