11 hónapos

Küldeném a nagyszülőknek, a családnak, barátoknak és mindenkinek, aki szereti.

Bemutatom nektek a 11 hónapos Juli egy napját, pár képpel illusztrálva.
Reggel ¾ 7-7 körül egyszerre kelünk mindhárman. Ekkor még nincs teljesen világos. Juli első útja hálózsákban az ablakhoz vezet, ugyanúgy, mint ahogy otthon is mindig. Megnézzük az ablak alatt álló fát, a lámpát, és ha épp úgy adódik a madarakat is.

Zsoltot kikísérjük fél 8 körül, megy dolgozni.

Reggeli után pizsiből következik az átöltözés a játszós ruhába.

Közben tétlenül üldögélni dögunalom lenne. Mennyivel jobb kihúzkodni a popsitörlőt a zacskóból. Melegítőnacit és ha kell, akkor egy vékony pulcsit is kap Julcsi. Amikor ő kész, akkor átvonulunk a fürdőbe, ő játszik, én fürdök. Teljesen jól működik. Imádja a szőnyeg rojtjait és az átlátszó fürdőszobafüggönyön (valójában merev ki-/ behajthatós műanyaglap) a leguruló vízcseppeket nézegetni. Fél 9 körül mindketten készen vagyunk. Kezdődhet a nap.

Tízórai után időnként sétálunk egyet. Most (tegnap) a puttonyban vittem Julcsit, sokkal jobban szereti, mint a babakocsit. Én is, bár ez férfinakvaló mulatság, leszakad az ember háta a súlytól. A puttonyban az a jó, hogy le tudunk menni vele a tengerpartra. A babakocsi kereke elakad a homokban. (Helyi anyukákat fel lehet ismerni a gigakerekű babakocsijukról. A nagyfejű gyerek önmagában nem megkülönböztető jellemző errefele.)


A tengerpartról egy baromi meredek lépcsőn másztam fel, mert eleredt az eső. Mire felértem elállt. Kicsit muszáj volt levetnem Julikát és szuszogni.

Újra esni kezdett. Most erősen. Egy néni esernyővel a kezében kedvesen megjegyezte, hogy hátul a puttonyban valaki ázik. Mondtam neki elől is. Még megjegyezte, hogy rácsöpög a gyerek orrára a víz. Hát gondoltam, a víz már csak ilyen. Valamit mondott még, de leléptünk. 1 perc múlva ragyogó napsütés lett. Április van, vagy mi?? A levelek szikráztak a vízcseppektől.

Ez a kedvenc kertem. A helyi szobrász lakik itt.

Séta után szunya. Hosszú.

Utána ebéd jön. Jött volna, ha nem romlott volna meg. Ezért együtt megfőztük a répa-krumplit. Egyszerű és ezt szereti Juli a legjobban. Juli úgy segít a főzésben, hogy minden hozzávalót megrágcsál egy kicsit.

Közben megérkezik Zsolt is. Újabb séta következik most már hármasban.

A vacsoránál már minden kreativitásunkat be kell dobnunk, hogy Julit meg tudjuk etetni. A legújabb, szerintem igazi mélypont, hogy ketten etetjük. Amíg az egyik betömi a gyerek szájába a főzeléket, addig a másik megtölti a kanalát és vár, hogy bumm eljuttathassa az ételt a célállomásra. Szörnyű eljárás, muszáj lesz rajta változtatnunk, bár közben jókat nevetgélünk saját pedagógiai csődünkön.

A fürdés, meg a lefekvés már a szokott rendben megy. Pancsolni csak apával lehet, mint ahogy a lefekvésnek is szigorúan ismétlődő a menetrendje.

Az utolsó puszi anyáé. Jó éjt Juli!