Paff neki, esik. Most mi legyen? Tegnap nem mozdultunk ki Julival, mert jott a technikus mosogatogepet szerelni (kiderult, hogy csak a vizcsapot kellett volna megnyitnunk a mosogato alatt, de egyebkent olyan macera ki-bepakolni, hogy inkabb kezzel mosogatunk), meg a hutot megbabralni (kiegett benne a lampa, ki kell cserelni), es meg egy masik embert is hozott, aki fel akart rakni egy reluxat. Hat tegye nyugodtan, mondtam neki, minket ez nem bant. Szoval ma mindenkeppen szerettem volna kimozdulni valamerre. Gondoltam, mig Zsolt robotol, mi turistaskodunk. Elmegyunk Kolpinsee turistakozpontjaba, ami a kozert mellett van (tehat MEGIS van abc!). Amig realizaltam, hogy a babakocsi esovedojet valszeg az utazas kozben elhagytam, el is allt az eso.
Az idegenforgalmi irodat itt vendeghaznak “Haus des Gastes” hivjak. Mire odaertunk, addigra kezdett elobujni a napocska. Egy nagyon kedves neni a kezembe nyomott sok-sok prospektust, hogy tanulmanyozzam, es menjunk allatkertbe makikat nezni, lepkefarmra, termalba furdozni, kezmuvezni stb stb. Igazabol valami olyat keresek, ahova Julit es magamat kozossegbe vihetnem. Mert az eletunk nagyjabol kezd tenyleg kialakulni, Zsolt dolgozik reggel fel 8-tol 4-5-ig, mi delelott setalunk a tizorai utan, jon az ebed, de azutan nagyjabol itthon vagyunk. Julin, meg magamon is azt erzem, hogy nyitni kellene emberek fele. Tegnap peldaul az ablakunk alatt allt par korhazi gyerek (a korhaz epuletevel ossze van epitve az appartmanhaz amiben lakunk, egy folyoson keresztul at lehet menni a korhazba) es mikor az ablakbol meglatta oket Juli, rugozni kezdett es kiult a vigyor a kis szajara. Otthon az utolso idoben szinte folyamatosan volt nalunk valaki, es ehhez ugy hozzaszokott, hogy egyik alkalommal mikor felebredt es bementem hozza, mogem nezett mintha azt nezne, hogy na kijon meg be hozzam? A prospektusokban most nem talaltam meg a babauszast, Pesten meg megvolt, de megnezem alaposabban meg egyszer, csak futva lapoztam at oket, mikozben jatszottunk. Meg talan megkerem Zsoltot, hogy kerdezze meg a korhazban, hogy van-e a szigeten valahol zenefoglalkozas vagy valami ilyesmi. Nekem pedig azert lenne jo kozossegbe menni, hogy beszelgessek emberekkel, mert gondolom (remelem) azert a mesteremberek elmaradnak majd egy ido utan. Egyebkent vicces, hogy azon aggodtam, hogy a nemet olajozottabban fog menni mint a magyar, mert ket kezemen meg tudnam szamolni, hogy hanyszor kellett eddig megszolalnom nemetul. Tehat elfelejteni tuti nem fogom a magyart es ez megnyugtato. Zsolt viszont egesz nap nemet nyelvi kornyezetben van, tegnap hallottam nemetul telefonalni, es zongorazni lehet a kulonbseget par honappal ezelotti tudasahoz. Magabiztosan, nyugodtan magyarazott nemetul. Tok jo.
Ja, egyebkent a kismamaknak mondom, a szurkeallomany attol, hogy az ember kulfoldre koltozik nem mukodik jobban, a Goethe Strasse-t lazan „gote straszenak“ mondtam Zsoltnak, o-val. Es raadasul fel sem tunt.
Na de visszakanyarodva a napunkhoz. A tajekozodas utan setalni indultunk. Elsetaltunk a topart menten a tengerpartig es rafordultunk a Stubenfeldbe (szomszedos kis falu) vezeto bicajutra. Itt a szigeten a bringasoknak nagyon jo dolga van, mindenfele tablak hirdetik, hogy bicajjal hova lehet eljutni, persze kulon kiepitett jo szeles bicajutakon. Ez az ut most a topart menten haladt. Hetagra sutott kozben a nap, szepen kimosta az eso a levegot. Zsolt mindig azt mondja, hogy azert kell a tengerparton setalni vagy annak kozeleben, mert ott ervenyesul a Reizklima, azaz a sos tengeri levego jotekony hatasa. Nahat hagytuk, hogy ervenyesuljon es lelegezni sem felejtettunk el. Elnyomta a jolevegon Julit a buzgalom es ezt kihasznalva az egyik kis tengerpartra vezeto osvenyen kiszaladtam a partra (max par meter) es csinaltam par kepet a szikrazo napsutesben. Nagyon nagy nyugi volt, elveztem.
Zsolt lelkesen erkezett haza delutan, volt ma mar egy idoszak amikor onalloan vizitalt es allitolag egesz jol ment. Mikor valamit nem ertett, akkor a noverek segitettek neki, aszongya nem volt ciki. Elhiszem neki. Itt ugy megy, hogy az orvosok elore megkapjak a betegek anyagait, es fel tudnak keszulni beloluk, hogy mikor anyuka es a kolke megjelenik, akkor mar csak a megfelelo kerdeseket kelljen feltenni, es 10-15 percnel ne legyen hosszabb a vizsgalat. Ez most Zsoltnak tutijo, mert igy fel tud keszulni kerdesekkel, mindennel. Mar kapott tiz betegecsket, es kettore mar fel is keszult. Egyebkent sikerult az egyetlen kulfoldivel osszebaratkoznia a korhazban. Egy irani borgyogyasszal lettek joba, a ficko mindenfelet elmeselt, hogy mit hol erdemes megvenni, meg hogy ne siessuk el a lakaskeresest, lakjunk csak az olcso korhazi szallason, meg meg ilyen praktikus dolgokat. Sajnos ma volt utoljara, szoval ez a bimbodzo haversag itt veget is er.
Most meg rogton lakasatpakolasba fogunk. Kivonultunk tegnap ejjel aludni a nappaliba Juli mellol, megkapta az egesz nagy haloszobat, mi pedig inkabb alszunk matracokon. Merthogy egyik ejjel haromszor ebredt, ezert en is, Zsolt is fel fullel Julira koncentralt, Juli pedig felriadt arra is mikor ki talaltam fujni az orrom. Szoval mindenki nyugalma erdekeben otthagytuk a meno, nagy vasagyat a kisszobaban, es matracozunk a nagyban. Tegnap mar igy aludtunk, visszatert a nyugalom, mindenki vidamabban ebredt. Ma meg annyit varialunk, hogy a kanapet a nappaliban es a matracokat megcsereljuk, mert most aki belep rogton ketto matracba utkozik. Hat ilyen oriasi tortenesek vannak, mindenkinek sok puszi otthon, adjatok hirt magatokrol!
Az idegenforgalmi irodat itt vendeghaznak “Haus des Gastes” hivjak. Mire odaertunk, addigra kezdett elobujni a napocska. Egy nagyon kedves neni a kezembe nyomott sok-sok prospektust, hogy tanulmanyozzam, es menjunk allatkertbe makikat nezni, lepkefarmra, termalba furdozni, kezmuvezni stb stb. Igazabol valami olyat keresek, ahova Julit es magamat kozossegbe vihetnem. Mert az eletunk nagyjabol kezd tenyleg kialakulni, Zsolt dolgozik reggel fel 8-tol 4-5-ig, mi delelott setalunk a tizorai utan, jon az ebed, de azutan nagyjabol itthon vagyunk. Julin, meg magamon is azt erzem, hogy nyitni kellene emberek fele. Tegnap peldaul az ablakunk alatt allt par korhazi gyerek (a korhaz epuletevel ossze van epitve az appartmanhaz amiben lakunk, egy folyoson keresztul at lehet menni a korhazba) es mikor az ablakbol meglatta oket Juli, rugozni kezdett es kiult a vigyor a kis szajara. Otthon az utolso idoben szinte folyamatosan volt nalunk valaki, es ehhez ugy hozzaszokott, hogy egyik alkalommal mikor felebredt es bementem hozza, mogem nezett mintha azt nezne, hogy na kijon meg be hozzam? A prospektusokban most nem talaltam meg a babauszast, Pesten meg megvolt, de megnezem alaposabban meg egyszer, csak futva lapoztam at oket, mikozben jatszottunk. Meg talan megkerem Zsoltot, hogy kerdezze meg a korhazban, hogy van-e a szigeten valahol zenefoglalkozas vagy valami ilyesmi. Nekem pedig azert lenne jo kozossegbe menni, hogy beszelgessek emberekkel, mert gondolom (remelem) azert a mesteremberek elmaradnak majd egy ido utan. Egyebkent vicces, hogy azon aggodtam, hogy a nemet olajozottabban fog menni mint a magyar, mert ket kezemen meg tudnam szamolni, hogy hanyszor kellett eddig megszolalnom nemetul. Tehat elfelejteni tuti nem fogom a magyart es ez megnyugtato. Zsolt viszont egesz nap nemet nyelvi kornyezetben van, tegnap hallottam nemetul telefonalni, es zongorazni lehet a kulonbseget par honappal ezelotti tudasahoz. Magabiztosan, nyugodtan magyarazott nemetul. Tok jo.
Ja, egyebkent a kismamaknak mondom, a szurkeallomany attol, hogy az ember kulfoldre koltozik nem mukodik jobban, a Goethe Strasse-t lazan „gote straszenak“ mondtam Zsoltnak, o-val. Es raadasul fel sem tunt.
Na de visszakanyarodva a napunkhoz. A tajekozodas utan setalni indultunk. Elsetaltunk a topart menten a tengerpartig es rafordultunk a Stubenfeldbe (szomszedos kis falu) vezeto bicajutra. Itt a szigeten a bringasoknak nagyon jo dolga van, mindenfele tablak hirdetik, hogy bicajjal hova lehet eljutni, persze kulon kiepitett jo szeles bicajutakon. Ez az ut most a topart menten haladt. Hetagra sutott kozben a nap, szepen kimosta az eso a levegot. Zsolt mindig azt mondja, hogy azert kell a tengerparton setalni vagy annak kozeleben, mert ott ervenyesul a Reizklima, azaz a sos tengeri levego jotekony hatasa. Nahat hagytuk, hogy ervenyesuljon es lelegezni sem felejtettunk el. Elnyomta a jolevegon Julit a buzgalom es ezt kihasznalva az egyik kis tengerpartra vezeto osvenyen kiszaladtam a partra (max par meter) es csinaltam par kepet a szikrazo napsutesben. Nagyon nagy nyugi volt, elveztem.Zsolt lelkesen erkezett haza delutan, volt ma mar egy idoszak amikor onalloan vizitalt es allitolag egesz jol ment. Mikor valamit nem ertett, akkor a noverek segitettek neki, aszongya nem volt ciki. Elhiszem neki. Itt ugy megy, hogy az orvosok elore megkapjak a betegek anyagait, es fel tudnak keszulni beloluk, hogy mikor anyuka es a kolke megjelenik, akkor mar csak a megfelelo kerdeseket kelljen feltenni, es 10-15 percnel ne legyen hosszabb a vizsgalat. Ez most Zsoltnak tutijo, mert igy fel tud keszulni kerdesekkel, mindennel. Mar kapott tiz betegecsket, es kettore mar fel is keszult. Egyebkent sikerult az egyetlen kulfoldivel osszebaratkoznia a korhazban. Egy irani borgyogyasszal lettek joba, a ficko mindenfelet elmeselt, hogy mit hol erdemes megvenni, meg hogy ne siessuk el a lakaskeresest, lakjunk csak az olcso korhazi szallason, meg meg ilyen praktikus dolgokat. Sajnos ma volt utoljara, szoval ez a bimbodzo haversag itt veget is er.
Most meg rogton lakasatpakolasba fogunk. Kivonultunk tegnap ejjel aludni a nappaliba Juli mellol, megkapta az egesz nagy haloszobat, mi pedig inkabb alszunk matracokon. Merthogy egyik ejjel haromszor ebredt, ezert en is, Zsolt is fel fullel Julira koncentralt, Juli pedig felriadt arra is mikor ki talaltam fujni az orrom. Szoval mindenki nyugalma erdekeben otthagytuk a meno, nagy vasagyat a kisszobaban, es matracozunk a nagyban. Tegnap mar igy aludtunk, visszatert a nyugalom, mindenki vidamabban ebredt. Ma meg annyit varialunk, hogy a kanapet a nappaliban es a matracokat megcsereljuk, mert most aki belep rogton ketto matracba utkozik. Hat ilyen oriasi tortenesek vannak, mindenkinek sok puszi otthon, adjatok hirt magatokrol!
2 megjegyzés:
Szia Zsofi! Tok jo, hogy ilyen szepen irogatsz a blogodba!
Azt is jo olvasni, hogy Zsolt nemete naprol napra jobb! Es hogy milyen jo kis korhazba kerult!
Egy ribi-haziasszonyi tanacs a mosogatogeppel kapcsolatban: ha van jo sok tanyerotok, poharatok, evoeszkozotok, akkor erdemes a mosogatogepet hasznalni! Nekunk 4-5 nap alatt telik meg, igy csak akkor kapcsoljuk be.
Puszi, hugi
Koszonom Hugikam, megfogadom a tippet! Nahat micsoda tapasztalt ribihaziasszony vagy! pusszantlak, lofi
Megjegyzés küldése